Vidám napot / Csonti...,

Egy korsó sör.

Bár Csonti egy cingár fiúcska volt akkoriban, de aligha kedvelhette a sört még, mert felsőbe járt. Nem voltunk osztálytársak, de egy játszótéren nőttünk fel. Ügyes labdakergetőnek számítódott, de más érdekességgel is szolgált a pajtásainak: dadogott. Emiatt nem csúfoltuk őt, nemes egyszerűséggel tudomásul vettük a beszédhibáját. Egyszer megkérdeztem tőle: — Miért dadogsz?

A fiú papájával együtt valahonnét hazafelé tartottak, ám az apuka megszomjazott egy korsó sörre és lement a Gödör nevű csehóba. A fiúcska az utcán várakozott addig. Valahonnét melléje keveredett egy kutya, aki hangos ugatásba kezdett valamiért. A kisfiú megijedt tőle, és utána már csak dadogva volt képes beszélni.

Tizennégy éves korunk után egyszer sem találkoztunk egymással. Mit sem tudok róla. Egy közepes szintű dadogással el lehet lenni. Családot is lehet alapítani. De abban egészen biztos vagyok, ha apukaként megkívánt egy krigli sört, a gyermekét nem hagyta egyedül az utcán.