28. Csillagos ötös — Ayia Napa (2022)
Szerencsére a sors tálcán kínálta a városi zenei
fesztivált. A kiemelt vendégeknek fenntartott szektorba határozott léptekkel
megérkeztünk, a feleségemmel. Rajtunk kívül befutott még 2 pópa is. Négyen
alkottuk a vendégklérust. Hogy az első napon a népzene kötötte-e le jobban a
figyelmünket, vagy a pópák gumival lófarokba felkötött haja, kissé necces.
Másnap még jobban elképedtünk. A hétvégi piacon fagylaltot árult egyikőjük.
Elismerően biccentettem. Éber fülekkel, de egyre feszengve ültem végig a 3
napos fesztivált. Bizakodva vártam a fülemnek kedves hangokat, az egymásba
fonódó dallamokat. Hiába. A műsoron népzene, modern kori dallamok, világzenei
válogatás (akrobatikus tánchoz), komoly zene, és
másfélék szerepeltek. Utolsó napon a ciprusiak nagy kedvence telt házas
koncertet adott. A rendezvényt a nagytemplom mellett tartották meg.
Közelében magas kőfal, és domb karéjában bújik meg, a
15. századi kápolna. A félkör alakú kőkupola teteje a helyén, ám a harangok az
idő múlása, és a gravitáció együttműködése következtében, a szent anyaföldön
porosodtak. Az udvaron belül az enyészet vette át a főszerepet. Mindezeket a
dombra felkapaszkodva derítettük ki Katival, mert az emlékmű kapuján lakat.
Közelében a Tenger múzeum, vagy valamilyen hasonló elnevezésű kulturális
intézmény hívta fel a figyelmet magára. Utoljára friss levegő akkor
áramolhatott koromfekete belső falai közé, amikor a nyithatatlan ablakú épület
tartófalaira feldobták a tetőzetet. Kerüljünk beljebb a természet szent
kriptájába. Lelkem felragyogott a papiruszhajóval ismerkedés közben. Eszembe
jutott a skandináv Thor Heyerdalh dicséretes példája, aki 1970-ben ilyen
lélekvesztővel átkelt az Atlanti-óceánon, bizonyítva, hogy eleink is képesek
lehettek rá. Cápák is követhették az úttörő vállalkozót. Kitömött példányai
révén ujjbeggyel leellenőriztem fogazatukat: párcentiméter magasak, felső
részük befelé kissé görbül, és tűhegyes. A helyi állatvilág kitömött példányain
túl, ősi halászbárkákkal is képbe kerülhettünk. A fénypontlámpák gyér fénye
inkább diszkóba illene. Kifelé indultunk. Friss levegő tódult a tüdőnkbe. Régi
vízvezetékkel ismerkedtünk. A dombról lefelé tartó kőkerítés tetejében vájat,
melyből kisebb kőmedencékbe szétáramolhatott az éltető nedű. Ahogy közeledett a
tengerpart felé, úgy növekedett magassága. Látványban nem nagy durranás, de
életbevágóan fontos műtárgy. Tiszteljük őseink szellemi termékét. Vajon mivé
lennénk ivóvíz nélkül?
A Törökország és Szíria partjainak közelében fekvő
szigetország remek példa erre. Ha hinni lehetne a magyar népmese
szellemiségében, akkor a ciprusiak ősi eledelének a kőlevesnek kellene lennie.
A földeken errefelé ebből a termékből a legnagyobb a választék. A vöröses
földekben előfordul azért más is. A boltban megvásárolt burgonyán ugyanolyan
színű a rátapadt föld. De térjünk vissza az ivóvízre. Nos, ezen a holdbéli
környezetben, amelyen azért akad egy-két satnya leander bokor, a
megkérdőjelezhetetlen király, az
A gyász, az gyász — első pillanatra értelmetlennek
tűnő kijelentés. De nem az. 5 hónappal korábban, az innen 50 kilométerre lévő
Larnakában szálltunk meg. Akkor már zajlott az orosz-ukrán háború. Az első
áldozatok egyike egy ukrán kislány volt. A tengerparti sétány szélében
mécsesek, babák, és papírlapon az áldozat neve. Most is arrafelé vettük az
irányt, a feleségemmel. Az együttérzés emlékhelyének kinézete mit sem változott
azóta. Pár méterre lehettünk tőle. Nyugdíjas házaspár
sétált el előttünk. A hölgy a földön lévő papírlapot gyors mozdulattal
felkapta, széttépte, majd a legközelebbi kukába belehajította. Vajon melyik
nációhoz tartozott? Vajon van-e gyereke? Mi pedig megkérdőjelezhetetlenül
valljuk továbbra is: a gyerek, mindenhol gyerek. Elsétáltunk a tengerparton
lévő várhoz. Mellette a müezzin. Átellenesen a kedvenc utcasarki vendéglőnk.
Áprilisban halat fogyasztottunk, most gyrosra fájt a fogunk. A kócerájt idős
házaspár vitte akkor. A lábát erősen húzó papát, most a hasonlóképpen üzemelő
Fia pótolta. A ritka nagyadag ízletes ebédnek, ketten ültünk neki. 7 euró ára
meglepő. Az előző események képezték a látképet, most felrajzolom hozzá a
keretet. Amikor Ayia Napából Larnakába megérkezve leszálltunk a távolsági
járatról, a tengerpart felé vettük az irányt. A fodrászüzlet ajtajában idős
figaró nézelődött. Visszafelé jövet már a fodrászszékben ülve bóbiskolt.
Vajon előfordulhat-e görögkeleti szertartás pópa
nélkül? Képzeljünk el nagyosan egy pingpongütőt. A nyele Ayia napa főutcája.
Végében a busz balra kanyarodik, és úgy a kör negyedénél találjuk Paralimnit,
ahol leszállunk a 102-es körjáratról. A tágas főtéren üdvözölhettük magunkat. 3
templom adta magát. Megközelítve a legnagyobbikat, mintha ceremónia zajlana
odabent. Sildes sapkámat tisztelettudóan levéve lépek be. Nagy a sürgés-forgás.
Idős emberek ráérősen csevegnek. Az újonnan érkezők sorban csókolgatják a
szentképeket, majd ahogy jöttek, úgy távoznak. A hangszóróból egyfolytában, nekem
szent szövegekre emlékeztető mondatok áradata tör elő. Csak álltam, és
csodálkoztam. Mise pópa nélkül? De könnyen meglehet, hogy zöldfülűként az
egészből semmit nem értek. A méretben és életkorban is középső templom zárva.
Kár érte — felújításért kiált. Utolsónak maradt a Szent Anna kápolna.
Körbejártuk, a végén mégis csak rátaláltunk a bejáratra. Idős hölgy látta el a
mindenes szerepkört. A falakon mesélő falfestmények, az 1800-as évekből ikonok,
üveglap mögé helyezve. Itt tip-top minden. Ha kiüresítenénk a közepét,
letehetnénk 50 széket. Építésekor ennyi hívővel számolhattak.
Visszatértünk a térre. Szélében kávézó, teraszán
témából kifogyhatatlan férfiak. A market bejárata mellett kalitkában színes
madarak csicseregtek. Jó volt a kedvük. Állítólag innen a környező üdülő
településekre rengetegen eljárnak dolgozni. A környéken többemeletes
lakóházaknak hűlt helye. Lidl elé érkeztünk. Tanakodtunk, hogy mivel üzenjünk a
forróságnak. Nagy pohár gyümölcsjoghurt lett az ellenszer, friss bagettel. Az
utcák tele lime fával. Mértéktartóan gyümölcsöt szakítottunk. A szálláson
üdítőbe felhasználtuk, nagy nehezen elfogyott. A főtéren visszaszálltunk a
102-es járatra. Könnyű lesz a környezet mérnöki pontosságú megrajzolása. Fehér
színű apartmanhotelek és szállodák megszámlálhatatlan mennyiségben. Egyik-másik
megállóban néhány strandra igyekvő utas leszállt. A tűző nap ellen csak a
napernyőben reménykedhettek.
Ha Ayia Napában nyaralunk, nézzünk szét alaposabban.
Megkezdett Felfedező sétánkat folytassuk a kriptaként jellemzett múzeum
épületétől nem messze, a dombon létrehozott szobor és kaktuszparkban. Megfelelő
kézügyesség hiányában gyermekként nem vágyakozhattam képzőművésznek, de kortárs
szobrásznak, felnőttként akár világhírű is lehetnék. Ha lovat akartam rajzolni,
ember lett belőle, ha embert, fordítva sült el. Vagy még úgy sem. Mindezt a
kisiskoláskori gyurmázásaim eredménytelensége előre vetítette. Ahogy
megpróbáltunk értelmet lelni a kortársalkotásokban Katival, egyre inkább
ráéreztem a kézügyesség hiányának behozhatatlan előnyére. Kiváló szobrásszal
karöltve, A remekbeinduló alkotáson, a befejezéskor
valamit én is el tudnék rontani. Eme humorosnak szánt bevezető után, kissé
komolyabbra véve a szabadtéri tárlókat. Számos alkotást sikerült magamra
adaptálva megfejteni. Nem egy alkalommal éppen az alábecsült botkezem által.
Néhányuk szemre is adta magát, ám a többségük mondanivalóját végleg elvakította
a fényességes nap. A kaktuszpark inkább keltette növényelfekvő benyomását,
mintsem gondozott zöld területét, pedig hosszan kígyózó locsolóslag utalt a
kerti munkára. Vissza a városba. A központnak számító jelzőlámpás
útkereszteződésnél rátértünk a Nissi avenue főútra. Elő a fényképezővel.
Euróért lehet fotózkodni Szószátyár arákkal. A mellékutcában 17 órától üzemel a
vidámpark. Bő 3 évtizedig elkerültem. A fülsértő zeneorgazmus gyógyír a
depressziósoknak, ingerhiányosaknak. A káoszritmus még a hajszálerekbe is vért
pumpál. Elgondolkodtató, hogy az eltelt évtizedek a technikai megújulás révén,
mennyire más vitalitáskódot ültetett el a kölykökben. Akadt itt, körbejáró
lovacska, dodzsem, kosárlabda, meg más efféle múltbeli nyalánkság. De
újdonságok sora is szembejött. Itt van példának a polipattrakció. Karjainak
végében beülő, amely körkörös forgás közben hirtelen mélybe zuhan, vagy magasba
felcsapódik. A hullámvasút robog, mint a nagy sebességű vasút. A rakétakilövést
imitáló játék sem kutya. 2 személyes a beülő. Előbb egy lukon át a föld alá
vonódik, majd elérkezik a több
A mindenki álma tengerről nem esett szó eddig.
Szeptember végén 25 fokos volt, védett öblökben ennél kedvezőbb. A levegő
hőmérséklete hasonlóképpen alakult. Miután elrepültünk Ciprusról,
Pár kilométerre az üdülőtelepülés szélétől, a szerelem
fa közelében, 3 természeti látványosságot érdemes felkeresni. Mi a szállástól
az aktuális buszmegállóig 10 kilométert gyalogoltunk — a 101-es körjáratot is
igénybe vehettük volna. Az első buszmegálló vitathatatlan színfoltja, a bezárt
zöldséges által otthagyott autóval kombinált sátortető. Kiváló lehetőség az
árnyékba húzódásra. Elsőnek a tengeri barlangokat kerestük fel. A vízvájta
üregek önmagukban is érdekesek, de a tengerből függőlegesen kimagasodó
sziklafal hármas színrétegződése, fehér sárga és barna, pompás. Egy buszmegállóval
tovább kilátópont adja magát. A magaslatot létráról elrepülő sirályok alkotás
dobja fel. A turista elé táruló tenger horizontja megérinti az ember lelkét. A
hosszabb nézelődésről csak az égető napsugarak képesek lebeszélni. Ha
visszatérünk a buszmegállóba, és onnan továbbsétálunk, a 2. jobbra eső úton
végighaladva, kijuthatunk a félsziget végébe. Innen megfigyelhetjük az előbbi
kilátópontot. A másik oldalon csoda szép öböl vizében hűsölhetünk — a part
erősen köves, sziklás. Visszatérve a főúthoz, onnan pár percre, a tengerben
természet alkotta sziklakapu. A partról feljáró vezet feléje,
megkerülhetetlenül lezárva. Biztosan meg van az oka. A kőkaput a kirándulóhajók
orral előre teljesen megközelítik, de a víz alatt felsejlő sziklák megálljt parancsolnak
a kapitánynak.