17. CSAÓ DRÁJVER – Palermo (2023)
Kinek mi jut eszébe Palermo kapcsán? A legtöbb embernek alighanem a maffia. Utazásunk időzítése ebből a szempontból nem sikerülhetett volna tökéletesebbre. Január 16-án, érkezésünk napján Palermóban elfogták a harminc éve körözött, és időközben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Matteo Messina Denaro maffiavezért. Kávézóban fogyasztotta reggelijét, amikor lecsaptak rá a csendőrök. A történet slusszpoénja, hogy az olasz televízióban a Messina név hallatán az ugyanolyan nevű szicíliai városra gondoltam, mondván, ott csípték nyakon a hétpróbás gazembert.
A via Maqueda sétálóutcában béreltünk apartmant. Elegáns környék. Az épületben portaszolgálat. Tágas márványlépcsőház. Az emeleteken szokatlanul magas bejárati ajtók. A szomszédos lakásban jól szituált negyvenes férfi lakik. A szálláson belül három apartman. Szemnek tetszetős óriási nappalival, nívós kinézetű konyhával. De mint tudhatjuk, az olaszok sokat adnak a külcsínre, kevesebbet a belbecsre. Sorolom a szállás árnyékos oldalát: a szobaajtó kilincsét érkezésünk napján javítani kellett; a konyhában nem üzemelt az elektromos sütő és a futurisztikus dizájnú kávégép sem; a viharos esőzések alkalmával az erkélyajtó alatt befolyt a víz; a fürdőszobában pezsgőkád, de egy napba is beletelt volna, mire a gyér nyomástól kellő vízmennyiség összegyűlt volna benne; vagy a klozetbe, vagy a kádba, vagy a mosdóba folyt a víz. Ízelítőnek ennyi elegendő is, de senki ne higgye, hogy ezek a semmiségek bosszúságot okoztak volna, mert csak nevettünk rajta a feleségemmel. Olaszországban, pontosabban Szicíliában vagyunk. Legyünk lazák. Hangulatfokozónak következzen pár palermói színes:
Milyenek a szicíliai fiatalok? A sétálóutcában kószáltunk Katival, fejemen a fejhallgató, rajtam a hangrögzítő, kezemben a mikrofontartó. Szemből tizennégy év körüli pár érkezett. Összetalálkoztunk.
– Csaó drájver! – lazán a fiú.
Kíváncsian utánuk nézett Kati. Vajon mit látott? A lány udvarlója tarkójára csattanós taslit nyomott.
Vajon milyen az üzletpolitikája az indiai zöldségesnek? A vacsorához hiányzott két fej vöröshagyma. A boltba bement a feleségem, és a zöldség lemérésére kérte a kereskedőt. Erre nem volt hajlandó, ajándékba adta.
Milyen a szicíliai vendéglős? Mosdóra lett szüksége Katinak. Beléptünk a kávézóba, ahol pénz ellenében kérte a mellékhelyiség használatát. Az illető nemet intett a kezével, de jelezte, hogy én ingyen vehetem igénybe – mindketten bementünk.
Milyenek a szicíliai anyák? A lusta: az Operaház lépcsőjén ülve koldul porontyaival. A világképpel rendelkező: a kerékpár hátsó csomagtartóján ül az óvodás korú gyerek, a kormány mögötti babaülésben a bölcsis, miközben hangosan énekelve teker az édesanya. Hivatástudat hiányos szülők: a sétálóutcába három gyermekével együtt megérkezik a szülőpár, és szétszélednek markot tartani a kiskorúak. Szülő helyett a flaszter nevel: a sétálóutcában a vendéglő teraszára fehér gyerekek sündörögnek be, ahonnét pillanaton belül elhajtja őket a pincér. Hogy gyerekként ilyen utcai iskolát járt-e ki az a harmincas fekete férfi, aki a sétálóutca kövezetén ücsörögve koldul, lehet. Kár, hogy nem buktatták meg elsőben, mert akkor tisztességes munkával keresné meg a napi betevőt.
Kati két régi építésű trafikra lett figyelmes. Fellini Amarcord című filmje (1973) ugrott be nekem, abból is a telt keblű trafikos nő és a fiú esete.
Továbbra is a Kultúra útját rójuk. A város egyik fő turisztikai attrakciója a IX. századi alapokra épített Normann-palota. Európa legrégebbi királyi palotája. 1947 óta Szicília Regionális Parlamentjének székhelye. Az udvari kápolnát égre-földre dicséri mindenki. 1132-ben épült. Falai között arab és nyugati hatások érvényesülnek. A mozaikok konstantinápolyi mesterek munkáját dicsérik. Figyelemre méltók a római oszlopok és a töméntelen arany. Mindezek ismeretében a következő gondolat fogalmazódott meg bennem: ez az Antikrisztus kápolnája – lehet vitatkozni vele. Itt minden a pénzről, a hatalomról, a csillogásról szól. Hálás hely a szicíliai főváros. A Szégyen tér közelében rátaláltunk egy terméskőből emelt naturális templomra. Belül feszület, padok. A padlózat absztrakt mozaikos, de semmi csicsa. Ez a hely az emberről szól, ez Krisztus-temploma.
Csizmaország lakóinak van másféle temploma is. Olaszországban a palermói operaház a legnagyobb. Európában a harmadik. A Verdi téren található. 1875-ben kezdődött el az építése, és huszonkét évig tartott. Eredetileg 3200 néző befogadására tervezték. Jelenleg 1400-an foglalhatnak helyet benne. Az 1970-es években felújítás vette kezdetét. A nagyszabású munkálatoknak részese lett a szicíliai maffia is. Emiatt húsz évig tartott. Az utcai plakát szerint Johann Strauss Denevér című operája van színen. A sétálóutcáról a belső tereket piros szőnyegen közelítheti meg a közönség.
A székesegyház lenyűgözte a feleségemet. Építésének kezdetén mecsetnek készült. A történelem sodrában katolikus szentély lett belőle, magán viselve a muzulmán építészet stílusjegyeit. Erőt sugárzó, monumentális, lebilincselő épület. Markáns kinézetével a córdobai Nagymecsethez hasonlította Kati. Jelenleg ez a két épület a csúcs számára. A székesegyházban a tartózkodásunk ideje közben megszólaltak a harangok. Másnap a környéken járva ránéztem a mobilra, hamarosan dél. A székesegyházhoz siettünk. A megérzésem helyesnek bizonyult. Mire tizenkettő lett, elcsendesedtek a harangok.
Másként is eltartósítják a múltat errefelé. Irány a Quattro centi. Ez egy miniatűr tér a sétálóutcák kereszteződésében. A négy irányból a tér belseje felé eső házak végeit szándékosan nem újították fel: málló falak, viharvert zsalugáterek. Az épületek legvége homorú, melyeket tekintsünk fülkéknek. Ide a földszintre és a további két emeletre vízköpőket, valamint ember nagyságú szobrokat állítottak. A négy sarokból három üzemel. Hangulata és kinézete passzol a házvégekhez. Elsőre talán felújításért kiáltana – mint ahogyan mondta a feleségem –, de én ahelyett inkább a csigavért ajánlottam. Jó ez úgy, ahogy van. Pár épülettel távolabb a pirinkó Szégyen tér. A XVI. században olasz szobrász megrendelésre szökőkutat tervezett és épített. Mivel a megrendelőnél egy gazdag palermói kétszer annyit ígért, ezért idekerült. Lett is belőle perpatvar. Kezdődött azzal, hogy a kinézett helyen nem fért el. Ezt néhány épület bánta. Helyére került a műalkotás. Napról napra egyre nagyobb felháborodás övezte a polgárok részéről. Körülbelül ötven meztelen férfi és nőalakot ábrázoló szoboregyüttes a kompozíció. Közepébe régen lépcsőn lehetett felmenni – napjainkban fémkorlát veszi körbe. Pechére a tulajdonosnak, a szökőkút szélétől pár méterre templom bejárata sötétlett. Az apácák szemérmességéről nincs első kézből származó ismeretem, de az bizonyos, hogy az izzó szemű csődör hímvesszejének végében lévő, ledérnek ábrázolt apáca végleg kiverte a jelképes biztosítékot Jézus asszonyai között. Ez a szoborrészlet azóta ismeretlen helyre került. Milyen érdekes. Innét pár lépésre található az a piros kupolás San Cataldo-templom, amelyet útleírásom elején a naturálissága miatt az igazi krisztusi templomnak neveztem.
Monreale és a katedrális. A Normann-palota közelében
találtunk rá a 389-es busz megállójára. Középkorú hölggyel beszélgettünk. A
magát casablancainak valló, de olaszul beszélő fehérnép figyelmeztetett minket,
hogy vigyázzunk a buszon, mert lopnak. Dióhéjban összefoglalva a szentélybeli
látogatásunkat: a katedrális mozaik csempéi arannyal díszítve, nagy méretű vörösmárvány koporsó, padok helyett székek, az
épület előtt szökőkút. Ennyivel lezárnám a témát, mert másvalami bilincselt
magához minket. A városi busz végállomásától a székesegyház felé tartva meg
kell állnia az embernek. Nem feltétlenül a meredek miatt. Szerencsés esetben
akad üres pad. Előre tekintve távolba vesző szurdokvölgy. Messze lent a mélyben
Szicília fővárosa, azon túl a tenger.
Szót kell ejteni a kétévesen elhunyt Rozáliáról, akinek gyógyszerész volt az édesapja. Tudta, hogy szeretett gyermeke menthetetlen, ezért felkészült a tartósítására. Precíz munkát végzett, mert a kipreparált kislány megtévesztésig hasonlít egy alvó babához, hajában masni. Ő élete végéig bármikor megnézhette „szunnyadó” csemetéjét. Túl kell lépni a hiedelmek embergyötrő világán. Az élet és az elmúlás kéz a kézben járó, egymástól elválaszthatatlan tejtestvérek. Ez is eszembe jutott odalent, amint a szellőzőkürtőkön behallatszott a közeli játszótéren önfeledten focizó srácok kiabálása. Kissé más, de úgyszintén tanulságos.
No Mafia múzeum (olaszos írással). Sokat vártam a látogatástól, de valamiért nem érintett meg annyira, mint ahogy előzetesen gondoltam volna. Az épület régen valószínűleg a maffia tulajdona lehetett, de ez csak feltételezés a részemről, mivel netes cikkben olvastam, hogy ilyen bemutatóterek megszerzésére törekednek a maffiaellenes kiállítók. Az épület házszámozásáról annyit, hogy a sétálóutcában a házszámok előttem megfejthetetlen logika szerint követik egymást. A teremben fotózást tiltó tábla. Van, aki figyelembe veszi, van, aki fittyet hány rá. Fekete-fehér fotók, valamint két monitor mesélnek a nem is olyan régi múlt ember- és léleknyomorító világáról. A klánok egymás közötti leszámolása, a képek tanúsága szerint, autóban utazás közben történt többnyire. Előfordult távolsági buszon lőfegyveres, és késes támadás is. A magamfajta békességre törekvő ember addig nem is háborodik fel ezeken a véres történeteken annyira, míg tudja, hasonszőrű hasonszőrűre megy. Teljesen más a helyzet államügyész vagy főbíró esetében. Az már gyalázatnak számít nálam. De mit gondoljunk arról a fotóról, melyen a kietlen hegyen szamárháton ül egy anya, kezében újszülött porontya. Abból is maffiózó lesz, olyan mint az apja, akinek távoli bemutatót tart a terepen. Minden olyan kiállítás jó, amely elgondolkodtatásra készteti a látogatót.
Palermo védőszentje a normann családból származó Santa
Rozália. Pompában élhetett volna a fejedelmi udvarban, mégis a szentek életét
választotta. Monte Pellegrino barlangjába vonult vissza. 1166-ban ima közben
érte a halál. Jobbjában feszületet tartva találtak rá 1624-ben. A fertőző
betegségek védőszentje lett. A közel hatszáz méter magasan lévő kegyhelyhez a
812-es városi busszal lehet eljutni. Útközben kaktuszerdőnek beillő, dús
vegetációjú tájban gyönyörködhetünk. A barlang szája elé templomi bejáratot húztak
fel. A természetes kőkupola alá kürtőn át jut be a fény és a levegő. Érdemes
szemügyre venni a mennyezetre felerősített, a csapadékvíz elvezetését szolgáló
technika absztrakt hatású kialakítását. Az üreg mélyében üvegkoporsó. Szarkofág
tetején fekvő szoboralakban látható a szent szűz. Kijőve az emlékhelyről, aki
nem rest hegynek felfelé tartani, pár száz méter után több kilátópontot
érinthet. Rálátás nyílik az indigókék Tirrén-tengerre és a városi kikötőre is.
Domboldalban sétálunk. Több elhagyatott ház is csalogat magához. Egyikükben pár
napja mintha narkósok tobzódtak volna. Szikrázó napsütés,
Nem tudom, hogy ezer Palermóba látogató turista közül vajon
hányan keresik fel a Marionett múzeumot? Élénken él emlékezetemben, amikor az
angyalföldi Kender Juta gyár kultúrtermében, télapó ünnepén óvodásoknak
bábelőadást rendeztek. Első szerelmem, Jutka, fejecskéjét a vállamra hajtva
izgulta végig a történetet. Térjünk vissza az eredeti színtérre. Az első
emeleten az elvarázsolt erdő világa fogadja a látogatót: sötét fák,
boszorkányok, kígyó, jó és rossz manók, papagájok foggal, bagoly, denevér.
Díszes kompánia. Indulhat a jó és a rossz örökös harca. Távolabb ördög
bibliáját forgató bábok, hátukban kibicelők. Ez is életszerű. Méteresek
lehetnek a figurák. Következnek a sarok kompozíciók. Kínai sarok: sárkány,
bábok. Indiai sarok: arannyal díszített sárkány, zenélő bábok. A
színházteremben a fal mellett két sorban különböző országok katonái álltak
feszesen. Meglepett a bábelőadás paravánjának kicsinyke mérete.
Archeológiai múzeum. Ez az a hely, ahol jelképesen előre kőbe van vésve, hogy mi lesz látható. Mivel a mai Szicília hamar bekerült a népek tengerének körforgásába, emlékének gazdag nyoma maradt. A régi görögök, punok és rómaiak tárgyai láthatók. Innen mégsem ezekre fogunk emlékezni. Az egyszintes, árkádos kialakítású épület a belvárosban búvik meg. A nem várt csoda akkor éri a gyanútlan látogatót, amikor megérkezik a második udvarba. Még januárban is az édenkert érzetét kelti. Pálmafák, banánfák és mindenféle virág, mely a mediterrániumban otthonos. A növénytengerben szökőkutak, sétaterek és kényelmes padok. Aki ide beveti magát, akár egész napra is, a földi mennyországba kerül. Ezt lehet fokozni még. Vajon hogyan? Az édenkertből ki kell kukucskálni az egyszintes árkádos épületmatuzsálem felé, és máris a múltban, a történelem kivételesen békés pillanatában érezhetjük magunkat – az árkádok alatt a nagyobb méretű kőgyűjtemény darabjait helyezték közszemlére.
Legvégül az engem „Csaó, drájver!” üdvözléssel köszöntő fiatalember barátnőjének üzenek:
– Szerintem a taslit nem érdemelte meg a barátod.