Csali — nyárom fű télen rovar

A Chitwan Nemzeti Park, a szomszédos Parsa Vadrezervátum (India) területével együtt, több mint 1500 négyzetkilométer. Ez az Indiai szubkontinens egyik legnagyobb, és fajokban leggazdagabb nemzeti parkja. A folyóvölgyekkel tagolt trópusi lombhullató őserdőben gazdag az élővilág: hatvannyolc emlősfaj, ötszázhuszonöt madárfaj, hatvan különböző hüllő és kétéltű. Számomra mindezek meglepetéssel szolgáltak, mert előzetesen nem volt ismeretem róla. Nem eltitkolva, a nepáli utazás kiválasztásában erős érvként jelent meg. Hasznos tudni, a nemzeti parkokat jellemzően három részre osztják: a legbelső területet nem látogathatja senki sem, az azzal határos részeken a biológusok végezhetik kitűzött feladatukat, a legszélén folyik a szafariztatás. Többek között a következő állatokkal is találkozhatunk elméletileg: gaur (tulokformák alcsaládjába tartozik), királykobra (a leghosszabb mérges kígyófaj, hossza meghaladhatja az 5 métert), a veszélyeztetett gangeszi Gaviál (a hím hossza 6 méter, súlya akár 950 kilogramm is lehet), varánusz (pikkelyes hüllők rendjébe, és a gyíkok alrendjébe tartozik), ajakos medve (Kipling Dzsungel című könyvében, Balu), egyszarvú orrszarvú (a kihalás veszélye fenyegeti), leopárd, bengáli tigris (száznál több példány), indiai elefánt, lajhár (250 m/óra sebességgel kúszik, szürkeállománya alig barázdált), mocsári krokodil, páva, makákó (például rézuszmajom), vaddisznó, jégmadár, kígyónyakú madár (a feldobott hal mindig fejjel lefelé esik a torkába), szarvas, őz, ázsiai aligátor (a krokodil/aligátor hátrészének és farok tövének húsát több országban fogyasztják) , vízi bivaly, ázsiai sziklapiton (hossza 3 méter), himalájai fekete medve vagy örvös medve (4-5000 méter magasra is felhatol), és egy másik nemzeti parkban a hópárduc (becslések szerint háromszáz-négyszáz példány élhet belőle az országban). Aki bőséges vadállomány után vágyik, az ne errefelé tartson, hanem fekete Afrika irányába.

A Rapti folyón fatörzsből kivájt csónak várta a csoportot: jelképes magasságú ülőkén kellett helyet foglalni, a kitakarítatlan aljú vízi járműben. Sejtelmes ködpárába burkolózott a táj. Az egyik homokpadon két aligátor, a harmadik a vízből kifelé tartott — nem mozgott egyik sem. Madarak rebbentek és rikoltottak, meghangosítva a folyó menti őserdőt. Közelünkben indiai elefántok féllábszárig vízbe gázoltak, a hátukon kosárban ülő emberek jókedvűen integettek felénk.