Bülbül — renitens szemeteszsák

A kaktuszparktól a Bülbül utca felé egy metróaluljáróban gyalogolunk. Két földalatti vasút közlekedik Bakuban, a piros és a zöld. A piros vonal az óváros szélében ér véget. Talán fölösleges említeni, az aluljárók ragyognak a tisztaságtól, falfirkáknak nyoma sincs. Hatalmas tablókon gobusztáni sziklarajzok kerülnek elénk. A biztonság kedvéért lefotózza a feleségem — jól jöhet még. A Nizami sétálóutca és a Bülbül utca sarkán frakkos csokornyakkendős férfialak, szoborba öntve. Ő lenne Bülbül örök életű mementója. Közelében lakásmúzeumot rendeztek be emlékére. Felkeresésére indulunk. Patinás épületben tartózkodunk. A földszinten galéria. Textíliára és vászonra fakó színekkel festett táj- állat- és női portré témájú képek. Egyikük sem hagyott mély nyomot bennünk. A folyosó végében Falnak támasztott vásznak. Helyük kialakítva. Innen mintha egy lakóház lépcsőházába kerültünk volna. Az emeleti lakásmúzeumban hivatásszerűen hárman tartózkodtak. Mivel odabent nem derült ki egyértelműen a jeles férfiú kiben léte, ezért utánanéztem a neten. A tévedés jogát fenntartva, mintha török származású azeri énekes lett volna. Hálószoba, nappali és dolgozószoba zongorával. Nagyjából ennyi a tárlat tárgyi tartalma. Pár perc elteltével bekapcsolták a magnót. Zenekari művet énekével férfi kísért.
Tervbe vettük a Vasúti múzeum felkeresését. A vilniuszi Vasúti múzeum remek tárgyi relikviái után reménykedve léptünk be a régi idők pazarul felújított épületébe. Odabent a mindenes pénztáros, a biztonsági őr és mi ketten. Jó nagyot néztünk a majdnem semmin: néhány vasúti alváz, játékvasút modellek, imitált hálókocsi pár fülkével, tekerős telefon, régi és új fotók. A második világháború néhány légitámadását mozgóképen felelevenítették, és Hitlert is képbe hozták. Bakut a kőolajkincse miatt nagyon el akarták foglalni a nácik, de szerencsére nem sikerült. Ennél számomra érdekfeszítőbbnek bizonyultak, az 1920-as évek vasúti világát bemutató kockák. Csupán egyvalami hozott lázba, jelesül a pályaőr kézilámpája. Gyermekkorom régóta elfeledett tárgyi emléke. A lámpatest egy függőleges irányú téglalap, amelynek két átellenes oldala fémmel lezárva. A másik két ellenkező oldal egyikét — emlékezetem szerint — tejszínű üveglap határolja, a vele szemben lévőt piros. Tetejében kézi fogantyú. Sötétedés után, a vágány mellett úgy haladt a munkáját végző pályaőr, hogy a piros üveg a háta mögé essen, a fehér pedig előre. A lámpatestben kocsi gyertya szolgált fényforrásnak.

Azerbajdzsánban a bakui körvasúton túl, csupán két fővonal bonyolít le forgalmat. Szívesen szétnéztünk volna az ország távolabbi szegletében is, de a szóba jöhető város, ahol semmilyen érdemleges látnivaló nem lett volna, 4 órányi távolságban. Könnyen letettünk róla.