Vidám napot / Bori...,

A majdnem kerek perec.

Pilisszántótól a Pilis-tető és a Két-Bükkfa-nyereg érintésével értük el a Pilis második legmagasabb pontját, Dobogókőt. A hosszú hétvége ellenére kevesekkel találkozhattunk odafent. A Matyi büfé lehúzott redőnyökkel várta a turistákat vagy az autóval ide érkezőket. Április a szeszélyes időjárásáról is ismert. Nem lehettünk bizonyosak benne, hogy a sötét felhők és a napsütés közül vajon melyikük nyeri a párharcot, ezért inkább bementünk a turistaházba meleget kortyolni.

Forró csoki gőzölgött előttünk. A közelünkben egy egyéves kislány küzdött meg sikerrel a gravitációval. Kezében pereccel mászkált a gyér forgalmú helyiségben. Apuka magába feledkezve ült az egyik asztalnál, az anyuka pedig valahova kiment. Bori pedig nagy örömmel majszolta a kezében tartott perecet. Tette ezt mindaddig, amíg kimeresztett szemekkel fel nem fedezte, a tőle pár méterre lévő szemetes mellett a földön heverő másik perecet. A kezében lévő addigi szentséget letette az útjába eső első asztalra, odasietett a zsákmányhoz, és vastagon belekóstolt. Látható megelégedettséggel és örömmel harapdálta. Tehette mindaddig, amíg az egyik szülőjének fel nem tűnt, hogy valamilyen rejtélyes ok miatt, a gyereknek vett perec megduplázódott!

A bejárati ajtótól hamarosan egy szerfölött haragos kisgyerek bömbölése volt hallható. Olyan sértettséggel volt a kis méregzsák, hogy egyenesen akusztikai élményként hatott felturbózott sírása a nem szülőkre. Percekig tartott a velőig ható koncert. Később — amikor kimentünk a turistaházból — annak közelében már a helyzetével megbékélt Borival találkozhattunk.