28. BIZTOSAN LEFEKÜDTETEK – kézenfekvő (1994)

Az ország délnyugati sarkában olykor heves zivatarok tesznek keresztbe a helyi áramszolgáltatónak. A másfél percig tartó dörgést kiváltó villám telibe találta a falu trafóházát. Koromsötét szakadt a népes nyaralótársaság nyakába. Az előállt helyzet miatt kisebb kavar támadt a kockaházban. Barátnőmmel visszatértünk a szomszédos telken lévő szállásunkra.

Másnap reggel az egyik hölgy megjegyezte:

– Miután este átmentetek, biztosan lefeküdtetek aludni.

Széles vigyor volt a válasz. Értetlenül, kissé zavarodottan nézett ránk. Muszáj volt bevallani:

– A teljes sötétség leple alatt órákon át pókereztünk!

Egyre többen figyeltek fel a beszélgetésre. A kérdésre adott meglepő választ többen is kétkedve fogadták. Barátnőm átsietett a szomszédos telekre, ahonnét az általunk újjal leolvasásra alkalmassá tett paklival tért vissza. A kártyalapok megjelölését magam találtam ki és közösen készítettük el. Lett nagy szájtátás!

Hamarosan kiderült, a társaságból mindenki játssza a pókert. Ettől a naptól kezdődően az utolsó napig bezárólag minden este nyolcan-tízen leültünk a hosszúkás asztalhoz és éjszakába nyúlóan hamiskodtunk. A gördülékeny zsugázás csak akkor torpant meg kissé, amikor én kezdtem a játékot. Hogy, hogy nem, de néhányszor én állhattam fel győztesként a parti végén. Több évtized eltelt azóta. A két pakkból összehozott vastag zsuga a múlté. Nem baj. A póker szabályát rég elfeledtem. Nem baj. A lakásom is meg van még. Az sem baj.