28. BIZTOSAN LEFEKÜDTETEK
— kézenfekvő (1994.)
Az ország délnyugati
sarkában olykor heves zivatarok tesznek keresztbe a helyi áramszolgáltatónak. A
másfél percig tartó dörgést kiváltó villám telibe találta a falu trafóházát.
Koromsötét szakadt a népes nyaralótársaság nyakába. Az előállt helyzet miatt
kisebb kavar támadt a kockaházban. Barátnőmmel visszatértünk a szomszédos
telken lévő szállásunkra.
Másnap reggel az
egyik hölgy megjegyezte:
— Miután este átmentetek, Biztosan lefeküdtetek aludni.
Széles vigyor volt a
válasz. Értetlenül, kissé zavarodottan nézett ránk. Muszáj volt bevallani:
— A teljes sötétség leple alatt órákon át pókereztünk!
Egyre többen figyeltek fel a beszélgetésre. A kérdésre adott meglepő
választ többen is kétkedve fogadták. Barátnőm átsietett a szomszédos telekre,
ahonnét az általunk újjal leolvasásra alkalmassá tett paklival tért vissza. A
kártyalapok megjelölését magam találtam ki és közösen készítettük el. Lett nagy
szájtátás!
Hamarosan kiderült, a társaságból mindenki játssza a pókert. Ettől a
naptól kezdődően az utolsó napig bezárólag, minden este nyolcan tízen leültünk
a hosszúkás asztalhoz és éjszakába nyúlóan hamiskodtunk. A gördülékeny zsugázás
csak akkor torpant meg kissé, amikor én kezdtem a játékot. Hogy-hogy nem, de
néhányszor én állhattam fel győztesként a parti végén. Több évtized eltelt azóta. A két pakkból összehozott vastag zsuga a múlté. Nem
baj. A póker szabályát rég elfeledtem. Nem baj. A lakásom is meg van még. Az
sem baj.