Vidám napot / betyárbecsület...,

Jogos hiányérzet.

Középiskola: 1976 táján. Becsöngettek a soron következő tanórára, de a pedagógus valamiért bent felejtette magát a tanáriban. Többen is ott tolongtunk a terem nyitott ajtajánál: közülünk egyvalaki mindig kilesett a folyosóra. Egyszer csak megérkezett a vészjelzés a közeledő tanárról. Mindenki igyekezett a helyére. Az egyik lány derekát két oldalról a mögötte lévő fiú megcsiklandozta, majd gyorsan leguggolt és oldalvást röhögcsélve elillant: másfél méterről szemtanúja voltam az esetnek. A lány hirtelen megfordult, és az ő mögé közvetlenül sietve megérkező fiúnak egy hatalmas pofont lehúzott. A jogtalanul sérelmet elszenvedő osztálytárs persze mit sem tudott a csalafintaságról. Azon nyomban kikérte magának a megalázó sérelmet, bocsánatkérésre felszólította a lányt, de mivel ő nemet mondott erre, ezért őt a fiú „szemét kurvának” nevezte: eközben kiderült a pofon oka, amelyet érintettség hiányában magától elhárított a fiú. A tanterembe belépett a késve érkező tanár, ezzel ideiglenesen felfüggesztődött a balhé.

Nem várt fordulattal kezdődött a szünet. A megsértődött lány dúlva-fúlva bement az igazgatóhoz, és elpanaszolta a dolgot. A pofont kapó fiú hamarosan igazgatói intőt kapott az osztálytárs „lekurvázásáért”. Mivel én láttam az esetet, ezért az egész osztály előtt felvilágosítottam a lányt, hogy tettével nem azon állt bosszút, akinek azt ténylegesen szánta volna. Bár megkérdezte tőlem az elkövető nevét, de én nem árultam el. Idővel a kárt szenvedett fiú is megtudta az igazságot. Az egész osztály előtt Kérdőre vonta tettéért a sunyító fiút, de az csak lapított. Osztályfőnöki órán is téma lett az eset. Az igazgatói intőt kapó fiú előtte is kijelentette ártatlanságát és azt is elmondta, hogy nem fogja beköpni az elkövetőt. Az osztályfőnök ezután megkérdezte mindnyájunktól, hogy ki adta a pofont, de senki nem vállalta el. Látszólag itt véget is érhetne a történet tárgyszerű felelevenítése, de akkor hibázna a dolog. Fiúk között kritikai szempontból felvetődött jogosan, hogy: miért maradhatott szó nélkül az elcsattant pofon?