Becsületkassza — élettér

Másodszorra is útra keltünk Jerevánból, mégpedig keleti irányba, az azerbajdzsáni határvidék felé. A fővárost elhagyva ötven darab többemeletes lakóingatlan, melyek előrehaladott állapotban lettek félbehagyva. Az aszfaltcsík fás dombok között, szerpentinektől mentes nyomvonalon vezetett a Szeván-tó felé.
A Szeván-kolostor egy ősi épületegyüttes, amely a Szeván-tóba benyúló Szeván-szigeten magasodó két templomból, és a környező romterületből áll. A legenda szerint Meszrop Mastocnak látomása támadt, amelyben tizenkét emberi alak a tavon sétált és megmutatta neki, hol kell templomot alapítania. Ezt 874-ben Mariam királyné valósította meg. A két templom, a Szent Tanítványok és a Szent Istenanya, a tó észak-nyugati partján, egy keskeny, sziklás félszigeten áll, amely korábban önálló sziget volt.
A szerzetesek a nyolcadik században érkeztek a területre. Először csak egy kis méretű kápolnát, és néhány lakócellát építettek. Az évek során falat, és figyelőtornyot emeltek a szigeten, majd három templomot, lakóhelyiségeket és egyéb épületeket alakítottak ki a kilencedik században. Az építmények fekete vulkáni tufából épültek. Két templom maradt fenn, kereszt alaprajzúak. A kilencedik század végén a területen nagy csata zajlott az örmények, és a hódító arabok között. Az örmények, a szerzetesek segítségével, hónapokig tartották a kolostorkomplexumot. Később az örmények nyílt csatában legyőzték az arabokat. Azután Timur Lenk katonái, majd a perzsák is megtámadták a szigetet. A tizenhatodik-tizenhetedik században a falakat elbontották. A kolostor 1930-ig működött, ekkor távozott az utolsó szerzetes.

A templom körül számos kacskar (vésett kőtábla) tekinthető meg. A buszparkolótól hosszú lépcsősort követően érkeztünk meg a kolostorba: az idegenvezetőt kevesen követtük, a továbbiakban önállósítottuk magunkat. Mivel a szovjet időkben a tó vize 20 métert csökkent, víztérfogatának 40 százalékát elveszítette, ezért fordulhat elő, hogy az egykori sziget ma félsziget. A Szeván-tó Örményország, és a Kaukázus régió legnagyobb állóvize. Tágabb kitekintésben Eurázsia egyik legnagyobb édesvizű magashegyi tava. Leghosszabb pontjánál 78 kilométer, legszélesebb részénél 56 kilométer. Víztérfogata 33 köbkilométer. Huszonnyolc folyó és patak táplálja. A gyakorlatban belső lefolyású tónak tekinthető. Vízi élővilága, többek között: szeváni pisztráng, kecskerák, nyári baktak, lazac. Madárvilága, például: örmény sirály, hamvas rétihéja, pusztai sas, vörös gém, cigányréce, kis hattyú, halászsirály, kis lilik.
A tó mellett 10 kilométer hosszan gurult tovább a busz, majd a hegyek felé vette az irányt, és meg sem állt az örmények Svájcáig, Dilijánig. Sok értelmét nem találtuk az idevaló utazásnak, amolyan étkezéssel megtoldott pótlólagos programként könyveltük el.
A Goshavankot egy régebbi, egykor Nor Getik néven ismert kolostor helyén emelték , amelyet az 1188-as földrengés elpusztított. Mkhitar Gosh , államférfi, tudós, számos mese és példabeszéd, valamint az első büntető törvénykönyv szerzője, részt vett a kolostor újjáépítésében. Goshavankban Mkhitar Gosh iskolát alapított. Egyik öregdiákja, Kirakos Gandzaketsi örmény tudós megírta Örményország történetét. A komplexumot később Goshavanknak, a falut pedig a tiszteletére Goshnak nevezték el. Goshavanknak nincsenek külső falai, falusi házak veszik körül. Az összes egyházi épület egymáshoz csatlakozik, kivéve a Szent Hripsime-kápolnát, mely a vele szemközt lévő domboldalon fekszik. A templom előtt egyházfit ábrázoló szobor fogadott minket. Közelében faágason régen porba hullott harang. A templomba belépve feltűnt a terméskövezet nagy fokú egyenetlensége.
Itt a faluban volt érzékelhető — az aránytalanul sok vendéglő és szállás kapcsán — hogy mennyire nehéz megélhetésre találni vidéken. A beruházások túlnyomó része eleve kidobott pénz. Örményországban létezik egy piros jelzésű országos turistaút, amely valószínűleg a történelmi helyeket kötik össze egymással: az ideérkező, és az innen távozó szakaszok hossza, 20-25 kilométer. A szép természeti környezetben a romos házakból álló falucska fölötti dombon négy egyszerű szállás várja a bakancsosokat.
Utunk utolsó állomása a Haghartsin-kolostor volt, amely egy bámulatosan szép völgyben fekszik, hátában vízfolyással. . Szent Asztvatsatsin-templom. A falakat kőpadok szegélyezik. A nyugati támfalnál, az ajtó mellett egy széles boltív húzódik, amelyen keresztül közlekedhetnek a zarándokok. A díszítés csak a tetőzet középső részeire koncentrálódik, a fő világítónyílások közelében. Ebben a térben fából készült hosszú asztalok és székek találhatók. A kolostorban tartott házasságkötések vagy keresztelők utáni fogadásokat tartották itt.

Az épületegyüttes udvarát kőlapokkal fedték. Három kupolás épületből áll, egyikük a tizenkettedik századból származik. Ajtójának szemöldökfa magassága 150 centiméter. Továbbá kisebb más jellegű épületek alkották a kolostort. 2013-ban egy tizenharmadik századi diófát villám sújtott. 2017-ben a kolostort bekötötték a transzkaukázusi Ösvény hosszútávú túraútvonalába.
Elérkezett a hazaindulás ideje. Mivel a gépünk 05:25-kor startolt, még előző nap este elhagytuk a szállást: Jereván és a reptér között 06:50-22:00 között közlekedik a 100-as busz (menetjegy ára 1,25 euró). Útközben feltűnt az Ararát immár elég jól kivehető fehér palástja. Az éjszakát a légikikötőben töltöttük. Az épületben lévő virágbolt bezárt állapotában is árusít, becsületkasszával. Örményországban is jellemző, hogy az érkező szeretett hölgyet vagy családtagot, a férfi csokor virággal várja. A külföldi csak 9 órától tud pénzt váltani, márpedig a 100-as buszra a jegyet az automatából csak készpénzzel lehet előcsalogatni: ebben nekünk a buszsofőr segített. A reptér épületéből a magyar fapadoshoz gyalogosan indultunk. Erősen pirkadt. Egyszer csak megszólalt a feleségem: ott van az Ararát, és teljesen tisztán látható!