Barbárok

Én egy teljesen más dimenzióban éltem, mint amelyben a barbárok ma is léteznek. Nekik még mostanság is csak homályos elképzeléseik vannak az engem utamra bocsájtó bölcső világáról. Pedig én is a méhből keltem életre, igaz nem az ő fogalmuk szerint valóból. Ha úgy lenne, minden bizonnyal én is barbár lennék. Az ő világuk nem az én világom. Viszont az enyémre rátelepedtek. Megtehették, rátermetté váltak. Az időt ők találták ki maguknak, de a hozzá való viszonyulásukat alapul véve, nekem nem volt szükségem rá. Korlátlanul állt rendelkezésemre. Végezete jelentéktelen semmiség számomra. Születésem idejét lenne mihez kötni — ezt megtették helyettem — de ez csak nekik fontos. Az emberöltő ideje nekem annyi, mint homoksivatagnak a szemcse.

Világra vajúdott a méhbölcső, jó erősen kivetve magából. Ekkor még csak annyira hasonlítottam éltes önmagamra, mint a pirkadat haloványsága az égboltot vérvörösre festő napnyugtára. De már részese voltam a nagybetűs csoda kezdetének és kiteljesedésének előre megjósolhatatlan folyamatának. Lényegében a kezdetektől a barbárok megjelenésének első korszakáig tartóan. Végső kialakulásomat követően, az épségben megmaradni életcél lebegett előttem. Eleinte kikerülhetetlen és kiszámíthatatlan baljós hatások áradata rontott rám csőstül, majd ezek az erők fokozatosan enyhültek. Ezt követték a lokálisak, amelyek az utolsó pillanatig hatottak rám. Ennek a csodaívnek egészét összegezve, teljesen más az optikája a létemnek, mint amilyen a részletek szintjén. Az egészhez képest egyszeri létem statisztikai hibahatáron belüli elhanyagolhatóság.

Lenyugodott természeti környezetem meghatározó terévé egy folyóparti buckás síkság vált. Történelmi időkben gondolkodva, medrének vonalvezetése kisebb-nagyobb mértékben folyamatosan változott. A barbárok elődjei a kései utódjaikat jóval megelőzően megjelentek a tájban. Eleinte ötletszerűen rótták az úttalanságot. A mindenható természet fokozatosan magába temetve jótékonyan elrejtett a robbanásszerűen kialakuló barbárok technikai világa elől. Attól kezdve nem nyílt rálátásom a végkifejlet alakulására.

A vészcsengő akkor szólalt meg bennem, amikor a fejem fölött méterekkel bejelentkezett egy dübögő hang. A barbárok által alkotott gépezettől eredt. Éhségtől kóválygó farkasként harapott bele a földbe és ásott maga alá lakótelepi tömbnek gödröt, amelyben egyszer csak ott találtam magam, egyedül. Bőven volt hely körülöttem, mégis útjukban voltam. Tolólapátos munkagép gördült mellém.

Haláltusámban egy digitális óra számlapja jelent meg élesen, melyen a másodperceket jelző számok kaptak fókuszt. A másodpercek múlása szép lassan felgyorsult, mígnem észveszejtő sebességre kapcsolt. A következő pillanatképben a számlapon lévő összes szám lejött a helyéről, és egy csomóban összpontosult. Utána hosszú fekete sort alkotva, a középvonaltól kissé jobbra és egyenesen előre irányba, rohanvást levonultak az óra számlapjáról, majd eltűntek.