136. BÁJOS —
kontraszt (1986.)
Sokgyermekes újpesti
család legidősebb lánya. Középmagasnál alacsonyabb, végtelenül tisztelet tudó és meleg szívű teremtést ismertem meg
személyében. Szimpatikusságát tetézte, hogy olyan szépen volt képes elpirulni,
hogy az egyenesen lenyűgözött. Kimondottan kedveltem, de nem feltűnően. Egy
momentum erősen megragadt bennem vele kapcsolatban.
Az üzlet második
számú vezetője magához hívta a szakmai gyakorlaton lévő lányt. Fahangon
előadott kisebb fejmosásról lehetett szó — eközben tőlük pár méterre álltam.
Amire rácsodálkoztam, az a két nő közötti égbeszökő kontraszt volt. Az
üzletvezető-helyettes faarcú, érzéketlen fehérnép. Arcáról lerítt az ő fontos,
nem feledhető szerepköre. Vele szemben alázatosan és szerényen ott állt
vigyázban, az értelmet sugárzó lány. Törékeny fiús alakja még jobban kiemelte
arca bájosságát. Tökéletes ellentmondásai voltak a másiknak. Már nem hallgattam
a mosolyt fakasztó szentenciát, mert elbűvölten néztem a vizuális csodát.
Cinkosan rákacsintottam a lányra, kezemmel lazán legyintettem egyet, mire
elpirult – eközben továbbra is tisztelettudóan hallgatta a fejmosást.