Vidám napot / az első randi...,

A szakmunkás iskolába járó lányok a harmadik évüket járhatták. Szakmai gyakorlatukat abban az élelmiszer áruházban töltötték, ahol én is dolgoztam. Délutános műszak. Egyikőjük odajött hozzám egy tiszteletteljes kéréssel. Az egyik lánynak boltzárás előtt nem sokkal lenne az első randevúja, a Batthyány téren: az üzlettől tíz kilométerre. Ugyan megfordult a fejemben, hogy ez csak valamilyen ürügy lehet az idő előtti olajra lépésre, de elvetettem ezt a lehetőséget. — Rendben van! — feleltem, de rögtön hozzátettem: — Csak akkor mehet el előbb, ha az ő munkáját magatok között felosztva megcsináljátok!

A közvetítőszerepet felvállaló lány boldogan rohant el a valószínűleg önmagában gyötrődő osztálytársához. Nem sokkal később felöltözve megkeresett az első találkára szívrepesve siető dundi lány, és illő módon megköszönte a lehetőséget — a többiek pedig, mint a kisangyalok, úgy végezték a zárás előtti munkájukat.