Az asszony nyugtalan nyelve — ótestamentum korán és bikini
Madaba hetvenezer lakosú város. A terület egykor a Moábi
Királyság északi határvidéke volt. Közelében emelkedik a Nébó-hegy. A Szent
György-templom híres padlómozaikja a felújítás és a takarítás hiánya miatt a
rárakódott vastag portól szinte észrevétlen maradt. A város sétálóutcáján a
parkolóig visszafelé haladva, maradt időnk szétnézni. Amennyiben felfigyeltünk
egy-egy árcédula számsorára, leggyakrabban megmosolyogtuk. Elénk került egy
becsületes képű gyümölcsfacsaró, aki jól látható nagyságú számokkal írta ki az
árakat.
Umm arr Rasas. Római katonai tábor volt, amely a V. században várossá fejlődött. A Holt-tengertől keletre fekvő régészeti lelőhely töredék részét tárták fel eddig. A leletek a III. és a IX. század közé tehetők. Római, bizánci és korai iszlám stílusú tárgyi emlékeket foglalnak magukba. Köztük tizenhat templomot és a római kori tábort. Az istenházak egy részének mozaikpadlója fennmaradt. Legjelentősebb a Szent István-templom díszítése. A padlón olvasható felirat szerint 756-ban adták át. A növény- és állatmotívumokon kívül a térség jelképes térképe is szerepel rajta, a főbb palesztin, jordániai, egyiptomi városok megjelenítésével. A települések között megtalálható Madaba és Amman is, ez arra utalhat, hogy a mai Jordániának ez a része eredetileg keresztény terület volt, de ekkorra az omajjádok már meghonosították az iszlám vallást a régióban. A lelőhely jellegzetessége az a két torony is, amelyek a sztilita aszketikus szerzetesekhez köthetők, akik életükből a külvilágot rövidebb-hosszabb időre kizárták, és magas oszlopok, tornyok tetejébe vonultak vissza.
Megérkeztünk a romterülethez. Egyik útitársunk rózsaborsot szedett a parkoló szélében. Megkóstoltam, de amíg a többiek ájuldoztak a finomságától, addig a számban lévő magtörmeléket gyorsan kiköptem. A parkolótól a fedett kiállítóhelyig sokat kellett gyalogolni. Pár méter magasból lehetett a hat kőműves által kirakott csempemozaikra rálátni: a mellettem álló férfi 30 × 10 méterre saccolta nagyságát. Az állat-, növény- és városábrázolások krónikaszerűen mesélnek a múltról. A készítők nevét megörökítették. Talán hat év folyamatos, precíz munkájának végterméke tárult elénk. A jelenlévők mindegyike elismerően nyilatkozott róla. A buszban elviccelődtünk a mai Szíria területe felől ideérkezett oszlopos Szent Simeon szerzetesen. Ha lett volna egy kardos felesége, az bizony egyértelműen megmondta volna neki, hogy mi mást tehetne az oszlopon való henyélés helyett – szólt valaki. Kapásból érkezett a válasz: lehet, hogy éppen az asszony nyugtalan nyelve elől menekült az oszlop magasába.