Vidám napot / átvitel...,

Mi mindenre volt jó egy békebeli tetőantenna?

Ahogy tömegesen megjelentek az első televízió készülékek az országban, olyan gyorsasággal nőttek ki antennahegyek a háztetőkről. Mindennek szemtanúja lehettem a hatvanas évek derekán. Szüleim megvásárolták az első Tv készüléküket, egy kis képernyős Kékes tévét. Apukám egy ideig, a lakásban ide-oda húzogatta a szalagantennát, de az eredménnyel elégedetlen volt az egész család. Megszületett az elhatározás: tetőre felszerelhető tévéantenna kell ide!

Az egyik lakótárssal hármasban felmentünk a kilencemeletes ház tetejére. Nem a mi antennánk lett az első ilyesféle odafent. Míg a felnőttek szerelték a kor technikáját, addig én óvatosan oda merészkedtem a tető pereméhez, és lenéztem a harminc méternél mélyebben húzódó főútvonalra. Nem bámészkodtam sokáig, az a pár pillanat bőven elegendőnek bizonyult. Az antenna beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Sajnos — áttételesen — még annál is többre volt képes, mint amiért gyártották.

Ismétlődő rémálmommá vált utána, hogy felmegyek a háztetőre, onnan lenézek az utcára, majd leugrok. Fentről láttam, amint kezemet és lábamat széttárva hanyatt fekszem a főúton. Hamarosan érkezik egy mentőautó, a belőle kiszálló személyzet hordágyra tesz, és betolnak a kocsiba. Mindezek után pedig szirénázva elrobog velem a mentőautó valahova.