Áttetsző doboló oszlop — rezervátumország

Ismét úton vagyunk. 1780-ban egy pásztorfiú rátalált a Cango barlangokra. Az esetet elmesélte gazdájának, akit szolgái egymáshoz csomózott kötelek segítségével leeresztettek az üregbe. Odalent kezében mécsessel körülnézett. Azóta több részletben, teljes hosszában feltárták a barlangrendszert. Csak kisebb részét nyitották meg a látogatók előtt. Másfél millió éves a legősibb kőfolyás (az üreg megrepedt oldalfalától befelé irányba növekedő cseppkő). A nagyteremben több százezer éves függő és álló oszlopok. Mivel a tájat félsivatagos terület fedi, az évi csapadék mennyisége maximum 250 milliméter, ezért száraz barlangról beszélhetünk. Engedélyt kaptam cseppkő érintésére (régebben egyes turistáknak szokása volt a cseppkövek letörése, és emlékbe hazavitele). Érdekes helyre érkeztünk. A lámpa fényétől Az egyik oszlop áttetszővé vált. Ököllel megdöngetve a dob hangjával simán összetéveszthető. Ezt támasztja alá, hogy a fekete idegenvezető hosszas énekét dobolással tetézett produkciónak tartottam mindaddig, amíg a valóságról fel nem világosított Kati. A végén a fehér botomnak köszönhetően én is megütögethettem a rendkívüli zenei képességgel megáldott oszlopot — le a kalappal előtte.