Vidám napot / a szendvics...

A mesék rögös országútján.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szendvics. Hogy a világ melyik tájékán láthatta meg a napvilágot, egészen pontosan nem lehet tudni. Készülhetett a távoli Afrika Európához közelebbi tájékán vagy attól délre, de az is könnyen előfordulhat, hogy hazánk valamelyik keleti szomszédjában. Erre is csak egy magyar miniszter-jelölt parlamenti szakbizottság előtti meghallgatása alapján értesültem. Az Észak-Magyarországon felbukkanó afrikai eredetű sertés pestis kapcsán jutott erre a számára, a napnál is világosabb következtetésre, a későbbi mezőgazdasági miniszter. A mesék egy része úgy fejeződik be, hogy: aki nem hiszi, járjon utána!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy felnőtt számba vehető ember, Afrikában. Mehetett jól a dolga vagy nem, de egyszer csak arra gondolt nagy merészen, hogy a rá váró pár ezer kilométeres viszontagságos út ellenére is, felkeresi a vén-Európát, az öreg hölgyet. Tudta ő, hogy messze van az a messze, ezért készített magának egy valamire való szendvicset, mert bár ez nem menti meg őt a Földközi-tenger háborgásától, de az éhség csillapítására kiváló lesz. Útra kelt. Hetek vagy hónapok múltán zsebében egy szendviccsel Szerencsésen elérte Európa partját. Bár egészen biztosra vehetjük, hogy nem hazánkat szemelhette ki célállomásnak, de valahogyan mégis csak Magyarországra keveredett. Ennél is rejtélyesebb előttem, miként kerülhetett Heves megyébe, az meg még ennél is talányosabb, milyen meggondolásból sétálhatott ki egy éppen levelet növesztő erdőbe? Végül is, teljesen mindegy, ott áll a fák sűrűjében, és kész!

Egy valami egészen biztosnak tűnik — mármint a miniszter-jelölt esze járása szerint — a migráns itt belenyúlt a zsebébe és onnan elővette az egykor életmentőnek szánt szendvicset. Nézegethette, nézegethette, de ha már itt van a kezében — gondolhatta és már tette is — beleharapott egyet. Mivel a szendvics nem ízlett neki, ezért egy laza mozdulattal jó messzire elhajította magától. Mit volt mit tennie ezután, egy elegáns mozdulattal sarkon perdült és elindult Nyugat-Európa felé! — a később arra csörtető vaddisznó falka egyik kiváló szimatú tagja rátalált az eldobott élelemre és csámcsogva, jó ízűen befalta. Pedig, ha tudta volna őkelme, hogy ez a fél szendvics analógiája, egy másik  mesében a banya által fényesre törölt, Hófehérkének szánt piros almájának, még heted hét országon át is elkerülte volna ezt a rengeteget. Viszont a benyelt afrikai eredetű sertés pestis kór miatt hamarosan feldobta a csülkét — a bajt hitelesítették az állatorvosi vizsgálatok eredményei.

Így akaratán kívül is számottevő nemzetgazdasági kárt okozott hazánknak a migráns vagy a keletről érkezett bérmunka-vállaló, mert a sertés pestis kór megjelenése miatt, a világ számos országában felfüggesztették a magyar sertés hús behozatalát.

Mindegyik mesében rejlik tanulság, hiszen ebből a fából szokták kifaragni. Itt a mese vége, fuss el véle...