Vidám napot / a szabadnak született ember halála...

Megértéséhez nem szükséges a nyolc általános megléte sem.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Magyar Államvasutak. Akit csak egy füstkarikányit is érdekel a vasút szellemisége, egy-két alapvető momentumot ismerhet a múltjából. Munkaadói oldalról: száz éven keresztül az ország legnagyobb munkáltatója volt. Egzisztenciális oldalról: állami munkahely révén, az ott dolgozókat megillette a nyugdíj. Szellemiség oldalról: a munkavállalók zömét a családi dinasztiák sora tette ki. Küllem oldalról: a vasútállomások egykor kivétel nélkül megérdemelték volna a „Tiszta udvar, tiszta ház”elismerést.

Mindez napjainkra már a múlté. Az egykori ember centrikus világképet átformálták menedzser szemléletű trenddé:

A MÁV szabályzata szerint, egy jegyellenőrre öt személyszállító kocsinál több nem bízható: a biztonságos vonatvezetés okán (a kalauz a vonatvezető, a gépen a mozdonyvezető foglal helyet). Történt a minap, hogy egy hat kocsiból álló szerelvényt akartak rábízni egy jegyellenőrre. Ő időben jelezte a közvetlen főnökének, hogy csak abban az esetben tudja felelősséggel elvállalni a vonat közlekedtetését, ha egy kocsit leakasztanak a szerelvényről. A közvetlen főnök egy szinttel feljebb telefonált, ahol a kérés elutasítására utasították őt: a kalauz következetes maradt önmagához.

Másnap a jegyellenőrt fura indokkal alátámasztva kirúgták az állásából: a nem induló vonatról az utasokat egy másik szerelvényre kellett átszállítani, és az utasoknak okozott kellemetlenség okán menesztették. Én kíváncsi lennék rá, hogy amennyiben az átszálló utasok tisztában lettek volna, az akkori, és a mostani tényekkel is, hogyan vélekednének erről egy szavazás alkalmával? Nekem nincs kételyem felőle!

De ez az eset nem elhanyagolható az írott szabály oldaláról sem. A jegyellenőr a MÁV idevaló szabályzatára hivatkozva kérte a szerelvény egy kocsival történő lerövidítését. Amennyiben nem lett volna következetes önmagával szemben, és elvállalta volna a hivatalból ráerőltetett szabálysértés ódiumát a kalauz: vajon egy ebből a helyzetből adódó súlyos baleset kapcsán, felmentették volna-e a felelősség alól őt?

Figyelve az egyetemekről kikerülő tankönyv szagú menedzserek aktivizálódását a politika alá szorosan betagozódva, meglátásom szerint — nem csak ebből az egy esetből kiindulva — elindultunk egy, a huszonegyedik századbeli rabszolga tartó társadalom kialakítása felé: ebben a folyamatban a menedzserek az eszközállomány tartozékai. Az emberi értékek meglétének szükségessége gyorsan szemétkosárba került, de én egy még ennél is nagyobb, főbenjáró bűnt is érzékelek ebben a folyamatban: az emberek nagy részéből egyes  munkahelyeken kiölik a lelket.