Ásító kutya — cserepes virág

Az ősidők óta a tizedik századig lakatlannak tartott sziget első ismert felfedezői a vikingek voltak. Napjainkban negyed millióan népesítik be Madeirát. Személyhajó kikötőjében, a Velencétől Madeiráig és Madeirától Hamburgig közlekedő, úszóvárosok váltották egymást. A mólók tövében ráismertünk a Dél-Afrikában feltalált, és a világ számos területén meghonosított, dugóhúzó névre keresztelt betonhullámtörőre. Ágai négy irányba szétágaznak. Keskenyedő végeik méter átmérőjűek. A tömött sorokban egymás mellé telepített műtárgyakat a leghatékonyabb hullámcsillapítónak tartják. Az 1497-ben alapított főváros óvárosa zsebkendőnyi területű. Szobanagyságú lakóházainak ajtói alul és felül is nyithatók. A felső rész üvegezetlen ablakként hasznosul. Az utcára nyíló ajtókat fiatalok virágokkal vagy emberalakokkal színesre mázolták. Fantáziát nem leltünk egyikben sem. Villámötletként megfogalmazódott bennem az én képem: a fenekén ülő házőrző jobb mancsát ásító szája elé teszi, miközben a bal füle félig, míg a jobb teljesen lekonyul. Ezt a városrészt a vendéglősök uralják: az egyik étterem előtt, az étkező vendég, a láthatóan hóka sült halat a tányérja szélére félretolta, és megpróbált a körettel jóllakni. A központi Pingo Doce élelmiszer-áruházban kiváló meleg konyha üzemel. Minimum feleannyiért kínálja, a súlyra árusított ízletes ételeit.
Április második felében kerestük fel a szigetet. Ebben az évben májusban fogják megrendezni a virágkarnevált. Kopácsolás és fúrás zaja verte fel a rendezvény központi területét. Épültek az árudák és a színpadok.

Aki háttal áll a nagy víznek, 600 méter magas heggyel találja szembe magát. Régen két önálló település élte napjait a magaslaton, azóta a főváros közigazgatási részeivé váltak. Mivel csak a hazai Decathlon kínálatát ismertük, kíváncsiságból felvettük programnak a sportáruházat. A központból a 8-as busszal értünk célt. Áruválasztéka hasonló a hazaihoz, és az árak is hozzávetőlegesen azonosak. Csekély zsákmánnyal távozva az áruházból, Kati éles szeme a távolban kiszúrta a városi temetőt. A 120 centiméterszer 200 centiméter alapterületű, egymást sorházként követő kripták, kis házakként hatottak: üvegajtó, piros cseréppel fedett sátortető. A fegyveres testületek tagjainak közös síremlék járt, egyben temetkezési helyül is szolgált számukra. Az urnafalak hossza a megváltozott temetkezési szokásokról vallott. A látogatás pozitíven hatott ránk. Leindultunk a hegyről. Egy darabig a tömegközlekedési járat útvonalát követtük, mígnem jobbra egy erősen lankás területre épült lakótelepi miliő bevonzott minket. Az ingatlanok közé olyan meredek út vezetett le, hogy kis híján orra buktunk. A járdával párhuzamosan két 6 szintes ház húzódott. Az egyes emeletek vízszintes síkban tornyosultak egymás fölé. Ezt úgy érték el a tervezők, hogy míg az utcaszint magasabban fekvő végében a ház földszinti része a talajon nyugodott, addig a túlsó vége alatt garázsok lettek kialakítva. Az ingatlanok között pálmafák, virágzó bokrok tucatszám. Az ablakokból kíváncsi nyugdíjasok lesték a rendet. Róluk jutott eszembe az utcai közlekedés mikéntje: lábizomzattal és tüdővel egyaránt bírni kell. A teljes várost sűrű buszhálózat szövi be. A központba tartva a lefelé lévő megállót érdemes megcélozni, visszafelé az ingatlannál magasabban találhatót. Ilyenképpen csak lefelé kell sétálni, az meg nem olyan megerőltető. Az utcaszerkezetet döntően a terepviszonyok határozzák meg. Visszaterelődtünk a főúthoz. Közvetlen szélében széles mély völgy. A belőle kimagasodó lakóház hatodik emelete ért fel az utcaszintig. Abba az irányba értelemszerűen csak ettől a magasságtól nyíltak ablakok. A sok érdekességtől kapkodtuk a fejünket. Kívülről viszonylag jó állapotúnak tűnő, de repedezett homlokzatú épületek váltak meghatározó utcaképpé. Oka lehetett, talán a nem megfelelő szerkezetű talaj is. Egy ponton megvakartuk a fejünk búbját: merre tovább? A veszély abban leselkedett ránk, hogy számos út alagútban folytatódott, és oda nem kívánkozott a feleségem. Ezúttal a női szimat vált be. Délben szieszta idejére bezáró ruhabolt, és városi közintézmények mellett poroltunk el. Mire megérkeztünk a buszvégállomásra, csupa újdonsággal gazdagodva inthettünk ideiglenes búcsút a hegynek.