: ÁR-ÉRTÉK ARÁNY — nem titkolt emberi értékek (2008.)

A túrázás alkalmanként fél napot vesz igénybe. Akinek kedve szottyan a szószaporításra, bőven lesz rá ideje. Aki ki szeretne maradni belőle, lemarad vagy előre siet. Nem látásomból fakadóan — és a vakvezető hiánya miatt — gyakran váltam hosszas elszenvedőjévé, a „ki mit főzött?”, a „kinek mi van az unokájával?” élettörténeteknek. Éreztem, az én témáimra aligha találok vevőt. Nem adtam fel, lehetőségem szerint próbálkoztam.

A velem egy korú férfi jól keresett, magánélete viszont nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna. Én őt két verzióban ismertem: mint a nagy csávó figurát, és mint a HVG gondolkodó olvasóját. A következőt kérdeztem tőle:

- Amennyiben kapnál egy jelentős összeget azért, hogy egy másik férfi kedvét lelje benned, belemennél?

Rövid gondolkodás után, igent felelt rá.

— Öt pert, mi az érte?

A hölgy túratárs a kishúgom lehetett volna. A férfi szem könnyen megakadhatott, a legkülönbözőbb témák megbeszélésére nyitott, saját nézeteit nyíltan felvállaló lányon. Nem volt buta teremtés, csak öntörvényű. Kedveltem őt, mert vele szinte bármiről lehetett érdemben beszélgetni. A kérdésem hozzá:

- Jelentős összegért lefeküdnél egy unintelligens mozdony szőke fickóval?

Rövid gondolkodás után ő is igennel felelt, az előzőekben megismert indoklással.

A harmadik túratárs, egy nálam tizennégy évvel idősebb férfi volt. Túl két házasságon. Jól szituált, olvasott ember. Amolyan igazi „két ballábas” férfi típus. Mindenkivel kedves és előzékeny, de nem sokba veszik. A hozzá intézett kérdés a következő volt:

- Amennyiben kapnál egy jelentősebb összeget azért, hogy úgy billents farba egy idős asszonyt, hogy attól elessen, megtennéd?

Rövid gondolkodás után igent felelt rá, és hozzátette:

- A pénzt megfelezném a mamával, így mindketten jól járnánk!

Mindhármukban becsültem az őszinteséget.