: ÁR-ÉRTÉK ARÁNY — nem titkolt emberi értékek (2008)

A túrázás alkalmanként fél napot vesz igénybe. Akinek kedve szottyan a szószaporításra, bőven lesz ideje rá. Aki kimaradna belőle, lemarad, vagy előre siet. Nem látásomból fakadóan — és a vakvezető hiánya miatt — gyakran váltam hosszas elszenvedőjévé, a „ki mit főzött?”, a „kinek mi van az unokájával?” élettörténeteknek. Éreztem, az én témáimra aligha találok vevőt. Nem adtam fel, lehetőségem szerint próbálkoztam.

A velem egy korú férfi jól keresett, magánélete viszont nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna. Két verzióban ismertem: mint a nagy csávó figurát, és mint a HVG gondolkodó olvasóját. A következőt kérdeztem tőle: amennyiben kapnál egy jelentős összeget azért, hogy egy másik férfi kedvét lelje benned, belemennél? Rövid gondolkodás után, igent felelt rá. Öt pert, mi az érte? — tette hozzá.

A kishúgom lehetett volna a hölgy túratárs. A férfi szem könnyen megakadhatott, a legkülönbözőbb témák megbeszélésére nyitott, saját nézeteit nyíltan felvállaló lányon. Nem volt buta teremtés, csak öntörvényű. Kedveltem őt, mert vele szinte bármiről lehetett érdemben beszélgetni. A kérdésem hozzá: jelentős összegért lefeküdnél egy unintelligens mozdony szőke fickóval? Rövid gondolkodás után ő is igennel felelt, az előzőekben megismert indoklással.

A harmadik túratárs nálam 14 évvel idősebb férfi volt. Túl két házasságon. Jól szituált, olvasott ember. Amolyan igazi „kétballábas” férfi típus. Mindenkivel kedves és előzékeny, de nem sokba veszik. A hozzá intézett kérdés a következő volt: amennyiben kapnál egy jelentősebb összeget azért, hogy úgy billents farba egy idős asszonyt, hogy attól elessen, megtennéd? Rövid gondolkodás után igent felelt rá, és hozzátette: a pénzt megfelezném a mamával, így mindketten jól járnánk!

Mindhármukban becsültem az őszinteséget.