Koskovics István (rendőr ezredes, rendőrségi főtanácsos, az ORFK Kutyavezető-képző Iskola
igazgatója)
A rendőrkutyák alkalmazása régebbi időre nyúlik vissza, mint a rendőrségek létrehozása. Írásos dokumentumok vannak arra vonatkozóan, hogy Angliában már az 1700-as évek közepén bűncselekmények felderítésére alkalmaztak olyan kutyákat, amelyek a bűnözők nyomát követték. Alkalmaztak már különböző területek, objektumok védelmére is kutyákat. A rendőrkutyázás tehát Angliából indult ki, majd terjedt át Európába.
A kontinensen a rendőrkutyák képzése és alkalmazása az 1800-as évek elején kezdődött, mégpedig Németországban. Néhány év elteltével Hollandiában és Belgiumban, majd Franciaországban is megkezdődött a kutyák ilyen irányú képzése és alkalmazása. Ezekben az országokban, hasonlóan a szigetországhoz, elsősorban nyomkövető kutyákat, illetve területvédő és objektumőrző kutyákat alkalmaztak, a későbbiekben pedig járőrkutyákat is. Feladatuk akkor is, és manapság is az, hogy a kutyavezető testi épségét óvják és intézkedését biztosítsák.
Később újabb feladatokat kaptak a kutyák, mert gazdáik felismerték, hogy képességeik igen szerteágazóak. Kifinomult a szaglásuk, nagyon bátrak és magabiztosak, ragaszkodóak és egyben óvják gazdájukat. Saját territóriumuk mellett a gazda környezetét is védik.
Az 1800-as évek közepén Németországban már nagy számban alkalmaztak rendőrkutyákat. A nagyobb városokban, mint például Münchenben (1860-ban), a rendőrségen belül kutyás szolgálatok álltak fel. Ekkorra a rendőrkutyák feladata jelentősen kibővült, mert időközben felismerték, hogy a kutya nemcsak az emberi nyomot tudja követni a bűncselekmény helyszínéről kiindulva, hanem arra is képes, hogy az egyes emberek szagát is megkülönböztesse egymástól. Néhány évtized múlva kísérletek alapján bizonyították, hogy minden egyes embernek egyedi szaga van. Ezt a csak rá jellemző szagot a kutya kitűnően képes érzékelni, másrészt pedig meg tudja különböztetni a másik emberétől. Az 1800-as évek vége felé már léteztek szagazonosító kutyák is.
Természetesen nem abban a formában végezték a személyek azonosítását, mint ahogy manapság teszik – ez konzervált szagok alapján történik –, hanem úgynevezett tárgyazonosítás, majd az 1900-as évek elejétől már személyazonosítás formájában.
Az 1800-as években természetesen még nem a ma ismert német juhászkutya volt a klasszikus rendőrkutya-fajta. A mai modern német juhászkutya ekkor még nem is létezett, hanem első rendőrkutya-fajtaként az irodalom a bloodhoundot (angol véreb) jelzi. Könyvekből és filmekből egyaránt tudhatjuk, hogy az 1800-as években, a rabszolgatartás időszakában, a
szökött rabszolgákat bloodhound falkákkal üldözték. Ennek a fajtának nagyon jó a nyomkövető képessége, szinte tanítás nélkül képes nyomot követni. Később már az Egyesült Államokban is előszeretettel alkalmazták. A fajtát Angliában és gyarmatbirodalmának területein idővel kezdte felváltani az airedale terrier, amelyet még a mai napig is szolgálati kutyának minősítenek. Magyarországon mindössze egyetlen példány van szolgálatban, mégpedig a határőrség kötelékében.
A német juhászkutyának, mely ma a világon mindenütt elterjedt, és az összes szolgálati kutyák számához viszonyítva kilencven százalékos arányban fordul elő a fegyveres testületeknél, az 1800-as évek vége felé kezdődött el céltudatos kialakítása. A fajta végleges formába öntése Max von Stefanitz és Arthur Maier nevéhez fűződik. Max von Stefanitz lovas kapitány volt, aki a kutyákat is nagyon kedvelte. Ők és a melléjük szegődő társaik alkották meg az első német juhászkutya standardot; ezt a fajtát kifejezetten hadi szolgálatra álmodták meg. Ez az álom az elmúlt száz évben valóra vált, mert az egész világon elterjedt. A legalkalmasabb szolgálati kutyafajtává vált, elsősorban rendőri és katonai szolgálatoknál alkalmazzák.
Az első világháború nagy lendületet adott a kutyatenyésztésnek, több ország nagy számban alkalmazott úgynevezett hadi kutyákat, amelyeknek elsősorban a hírek továbbítása volt a feladatuk, de részt vettek a lőszer és egyéb anyagok szállításában, sebesülteket kutattak fel, gyógyszereket és kötszereket vitettek velük a sebesültekhez és természetesen már ebben az időszakban is volt a kutyáknak őrző-védő feladatuk is.
Amikor hazánkban még nem voltak klasszikus rendőrkutyák, történt egy bűncselekmény, amelynek egy kutya járt a végére. 1886-ban Budapesten, a Váci úton egy tüzelőanyagot árusító telephely tulajdonosát kirabolták és megölték. A bűncselekmény tettesének kézre kerítéséhez egy magyar vizsla szerű kutyát vettek igénybe. Alkalmazása eredményesnek bizonyult, ennek köszönhetően az elkövetőt elfogták.
Magyarországon a rendőrkutyázás az 1900-as évek elején kezdődött el. 1910-ben Gödöllőn létrehozták a Csendőr Kutyakiképző Központot, amelynek az egyik neves oktatója – több könyv szerzője is – Zajcsek Alfonz nyugalmazott csendőr százados volt, akinek művei még ma is megtalálhatóak könyvesboltok és könyvtárak polcain. A Csendőr Kutyakiképző Központ mellett a rendőrségnek Esztergom városában lett egy kutyakiképző központja. Az 1920-as években létrejött egy rendőr kinológiai egyesület, amely a rendőrkutyázást és a rendőrkutyával való foglalkozást karolta fel. Ennek a testületnek lett egy önálló, a mai A kutya című laphoz hasonló újságja, amely mintegy tizenöt éven keresztül jelent meg. Az első világháború után a rendőri, csendőri szervek elég nagy számban alkalmaztak szolgálati kutyákat. A két világháború közötti időszakban sok kísérletet végeztek arra vonatkozóan, hogy mely kutyák alkalmasak rendőrkutyának. Megpróbáltak óriás pulit rendőrkutyának képezni, és kuvaszokkal is kísérleteztek. Hazánkban ekkoriban a dobermann számított a klasszikus rendőrkutyának – a fajtát szolgálati célokra manapság is alkalmazzák, bár kevésbé elterjedt.
Sajnálatos módon az addig meglévő két kutyakiképző iskola beszüntette működését és a második világháború végére erősen visszaesett a hazai rendőrkutyák képzése és alkalmazása.
1948-ban Kispesten kezdődött meg újra szervezett formában a kutyakiképzés, Budán pedig a Törökugrató környékén jött létre egy kiképzőhely. Később Budapesten a Hős utcában is megalakult egy kisebb csoport, amely szintén rendőrkutya-képzéssel foglalkozott. 1948-től már tanfolyamokat is szerveztek. Eleinte járőrkutya kiképző tanfolyamokat, később már nyomozókutya kiképző tanfolyamokat is. Mivel ekkoriban egyre nagyobb igény mutatkozott a rendőrkutyák és a katonaságnál alkalmazható kutyák iránt is, ezért felvetődött a kutyakiképző központok létesítésének igénye. Először Dunakeszin a határőrség kutyakiképző központját építették fel, amely 1951-ben kezdte meg működését, majd néhány évvel később Kerepesen, a rendőrség kutyakiképző központját adták át. A két centrum párhuzamosan egymás mellett működött, egészen 1964-ig, ekkor azokat egyesítették. Dunakeszi székhellyel létrejött a BM Kutyakiképző Iskola – később Kutyavezető-képző Iskola.
Az 1950-60-as években Magyarországon többségében járőrkutyákat alkalmaztak. A rendőrségen leginkább nyomozókutyák voltak szolgálatban, amelyek természetesen ki voltak képezve személykeresésre, személyazonosításra és tárgyazonosításra is.
Ekkoriban a kutyákat már tanították fegyver-, lőszer- és lőszerhüvely-keresésre is. A határőrségnél elsősorban nyomozókutyákat alkalmaztak, valamint járőrkutyákat és speciális elfogókutyákat, amelyek a riadócsoportba voltak beosztva, és a határsértőket a
szagnyomon követve, üldözve derítették fel, illetve fogták el. A kábítószer-kereső kutyák, a robbanóanyag-kereső kutyák, valamint az egyéb speciális kutyák képzése és alkalmazása az 1970-es években, illetve a következő évtized elején kezdődött el hazánkban.
Iskolánk minden szakterületen képez kutyavezetőket, így: őrkutya, kábítószer- és robbanóanyag-kereső, speciális terrorelhárító, szagazonosító, ezen kívül hullakereső és egyéb más kereső (tűzfészek-kutató) kutyák képzését is végezzük. Nálunk nem, de más országokban már léteznek bankjegykutató kutyák, valamint illegális alkohol- és dohányszállítmány felkutatására alkalmazott kutyák is. Az amszterdami repülőtéren hat ilyen dohánykereső kutya van szolgálatban.
Miért lehet alkalmas ilyen sokféle, szagmaradvány alapján történő keresőmunkára a kutya? Tudományosan bizonyított tény, hogy a kutya minden magából szagot kibocsátó anyag keresésére megtanítható. Márpedig környezetünkben a legtöbb anyagnak van valamilyen szaga, és ezt, akár minimális mennyiségben a kutyák jól érzékelik. A számukra közömbös, esetleg undorító, taszító szagok keresésére is kiképezhetők. Hiszen például a kábítószer vagy a robbanóanyag szaga sem található meg a kutyák táplálkozási láncában, mégis a vegyi szagok keresésére és azonosítására is meg lehet tanítani őket.
A Kutyavezető-képző Iskolán négy oktatási szakcsoport működik. A Kutya Kiképzési Szakcsoportban huszonegy kolléga dolgozik, ők kutyakiképzők, szakoktatók, tanárok, főtanárok és az őket irányító szakcsoport vezetőjéből áll. A Kinológiai Szakcsoport a kutyával tudományos alapon foglalkozó szakemberek közössége, így az ő feladatuk nem a képzés, hanem a képzéshez tartozó különféle tudományos kutatások elvégzése, a kutyák tartásával, takarmányozásával és gyógykezelésével kapcsolatos kutatások, és tényleges tevékenységek folytatása tartozik. A Rendvédelmi Szakcsoport főtanárai oktatják a kutyavezetőknek szükséges jogi- és szakmai ismereteket, valamint rendőri önvédelmet. A Bűnügyi Technikai szakcsoport feladata a Magyar Köztársaság Rendőrsége és Határőrsége részére a bűnügyi technikusok, helyszínelők és balesetvizsgálók, valamint hat területen kriminalisztikai szakértők képzése, továbbá a kereső-kutyavezetőknek a kutatás taktikájának, a felhasználható krimináltechnikai eszközöknek és módszereknek oktatása.
A kutyavezetők képzése tanfolyamrendszerben történik. A különböző tanfolyamok ideje eltérő. A legegyszerűbb, és ezért a legrövidebb az őrkutya vezetők képzése két hónap, a járőr kutya vezetők képzése három és fél hónap, a kábítószer- és robbanóanyag-kereső vezetők képzése négy hónap, ettől magasabb időtartamban oktatják a nyomozó, a szagazonosító és a speciális elfogó kutyavezetők képzését, ami öt-hat hónap.
A képzést képzetlen kutyavezetőkkel és képzetlen kutyákkal kezdjük meg. A kutyavezető a szakoktató és a kiképző irányításával közvetlenül a saját kutyájának kiképzését végzi – vannak olyan országok, ahol a nálunk szokásosnál rövidebb időtartamú tanfolyamon oktatják a kutyavezetőket, de ott a kutyákat profi kiképzők előképzik – a kiképzés időtartama tehát rövidebb, de az általunk használt módszer hatékonyabb, mert egy oktató több emberrel tud egyszerre foglalkozni, és így elérjük azt, hogy a kutyavezető önállóan is képes lesz egy új kutya kiképzésére. Mi nemcsak arra tanítjuk meg a kutyavezetőket, hogyan kell a kutyával foglalkozni, hanem a kiképzés teljes folyamatára, és továbbképzés, szintentartó képzés módjára is. A tanfolyamok végén önállóan dolgozni tudó kutyavezetőket bocsátunk ki.
A kiképzési munka nemcsak gyakorlati részből áll, hanem az ehhez szükséges elméleti ismereteket is megtanítjuk a vezetőknek, így a kutyás tanfolyamainknál nagyon széles körben foglalkozunk például etológiai és kinológiai témakörökkel, hiszen ezen alapszik a kutyakiképzés. Ezen felül foglalkozunk még reflexelméleti kérdésekkel, a kutyakiképzés metodikájával, módszerével, taktikájával is. A kutyavezetőket megtanítjuk a szükséges jogi és szakmai alapokra, mert fontos, hogy tudják: mikor, hol, hogyan és milyen körülmények között alkalmazhatják a kutyájukat saját testi épségük védelmére kényszerítő eszközként.
A kutyának több funkciója van. Ezek közül az egyik a védelmi funkció, amely lényegében a rendőr személyét vagy a rendőrségi objektum védelmét jelenti. A másik a kényszerítő funkció, például garázda személlyel szemben alkalmazható, vagy egy súlyos bűncselekményt elkövető személy elfogásakor. A harmadik pedig a kereső és azonosító feladatuk, amikor különböző anyagokat és személyeket keresnek meg, illetve azonosítást végeznek.
A tanfolyamok végén a kutyák és vezetőik vizsgát tesznek. A kutyavezetőknek szóban, írásban és a gyakorlatban is ellenőrzik tudását. Gyakorlati vizsgájuk része kutyájuk teljesítménybírálata.
Az iskola vizsga- és teljesítménybírálati rendje szerint – amely minden szaknál más és más – kell a kutyákat vizsgáztatni, a szaknak megfelelő követelmények szerint. Például a járőrkutyának elsősorban fegyelmezettnek, engedelmesnek kell lenni és az is fontos, hogy nagyon pontosan és hatékonyan tudja végrehajtani az őrző-védő gyakorlatokat. Egy nyomkövető kutya esetében a legfontosabb a nyomkövető képesség. A kutyák teljesítményét százalékos arányban mérjük. Legalább hetven százalékos teljesítményt várunk el a kutyától, az ez alatti teljesítmény nem elfogadható. Kiváló teljesítményt ér el az a kutya, amelyik kilencven százaléknál jobb teljesítményt produkál. A kutyákat a tanfolyam végén minősítjük, erről igazolást kapnak. Kiváló, jó, megfelelő vagy nem megfelelő minősítést kaphatnak. Nekik rendfokozat nem jár.
Az emberektől eltérően a kutyák minősítése csak egy évig érvényes, ezért minden évben újra kell minősíteni őket. A vizsgafeladatokat újra végre kell hajtaniuk. Egyik évben az iskolán, a másik évben pedig a szolgálati helyükön minősítjük a kutyákat. A kutyavezetők az állami oktatásnak megfelelő vizsgákat tesznek, és annak megfelelő bizonyítványt kapnak. A kutyavezetőknek lehetőségük van arra, hogy többféle bizonyítványt szerezzenek, például megszerezzék a belügyminisztériumban érvényes járőr, nyomozó, vagy kábítószer-kereső kutyavezetői igazolványt, és megszerezhetik az államilag elismert, az országos képzési jegyzékben szereplő kutyavezetői szakképesítést is. Ez természetesen nemcsak a rendőrség vagy más fegyveres testületek kutyavezetői előtt nyitva álló lehetőség, hanem bármely magyar állampolgár számára; aki államilag elismert kutyavezetői igazolványt akar szerezni magának, az ezen az iskolán teheti meg. Ez a tanfolyam komoly követelményeket támaszt a jelentkezőkkel szemben. A képzésre vállalkozónak rendelkeznie kell egy saját maga által
kiképezhető kutyával.
A vizsgák után a kutyavezetők kutyáikkal együtt mennek ki a szolgálati helyükre, ami lehet: rendőrség, határőrség, honvédség, fegyveres biztonsági őrségek, valamint vagyonvédelmi szervezetek.
A Magyar Köztársaság rendőrségénél jelenleg kilencféle szolgálati kutyát alkalmaznak, így az általános rendőrkutyát is. Az általános rendőrkutya lényegében egy járőrkutya, de a feladatrendszere kiegészül a nyomkövetéssel. Tehát olyan rendőrkutyák, melyekkel a körzeti megbízott eredményesen vonható be nyomozati cselekmények végrehajtásába
Jelenleg a rendőrség kötelékében hatszáznyolcvan szolgálati kutya található. Mintegy négyszáz járőr és általános rendőrkutya, negyven-negyven kábítószer- és robbanóanyag-kereső kutya, nyolcvan nyomozókutya, ötven szagazonosító kutya, tizenkét elfogó kutya, hat hullakereső kutya és néhány őrkutya teszi ki a létszámot. A határőrségnél négyszáz, a honvédségnél száz, a Vám és Pénzügyőrségnél negyven, a Büntetés Végrehajtó Intézeteknél pedig ötven-hatvan van szolgálatban.
Az elmúlt tíz évben körülbelül egyharmadával csökkent a szolgálati kutyák létszáma. Elsősorban a határőrségnél fogyatkozott meg a számuk – a nyugati határszakasz védelme egykor sok kutyát igényelt. A bűnügyi kutyák száma növekszik, de a járőrkutyák és az őrkutyák létszáma csökken. A nyomozókutyák alkalmazásának feltételei a megváltozott életmód-körülményeknek betudhatóan – a bűnözők autóval távoznak a tetthely környékéről, továbbá a környezetszennyezés, a kemizáció és az aszfaltborítású járdák elterjedtsége miatt – fokozatosan romlanak. Ezért például Budapesten alig alkalmaznak nyomozókutyákat, viszont vidéken, természetes környezetben még elég nagy számban dolgoznak. Álljon itt egy példa arra, hogy akár Budapesten is hatékonyan tud nyomozni egy kutya: emlékezetes esemény volt a Szépművészeti Múzeumban történt képlopás. A főváros szívében a nyomozókutya eredményesen dolgozott, hiszen az épületet körbeölelő állványzat aljától indulva, az Állatkert előtt lévő autóparkolóig követte a tettesek nyomát. Később, a kihallgatások során bebizonyosodott, hogy a kutya a feladatát jól végezte, jó helyre vezette a rendőröket. Meg kell jegyeznem, a nyomozókutyát hajnali négy órakor indították a nyomon, amikor a levegő hőmérséklete még alacsony volt, a páratartalom viszont magas, ami nagyban hozzásegítette, hogy az aszfalton is ki tudta dolgozni a nyomot.
A rendőrségnél általában egy kutyavezetőnek egy kutyája van, de a bűnügyi technikai osztályok alárendeltségében dolgozó kutyavezetők többsége két kutyával dolgozik. Általában egy nyomozókutyával és egy kábítószer-kereső kutyával, vagy egy nyomozó és egy szagazonosító kutyával.
A kutyavezetők és a kutyák részére továbbképzéseket is szervezünk, túl a rendőr-főkapitányságok területén végrehajtott szintentartó képzéseken.
Évente vagy kétévente, kéthetes időtartamra minden kutyavezetőnek be kell vonulnia az iskolába. Ilyenkor az oktatóink ellenőrzik a kutya képzettségét, az esetleges hibákat kijavítják, az új feladatokra pedig megtanítják a kutyát. A továbbképzéseken történik meg a kutyák újbóli minősítése is.
Az ORFK Kutyavezető-képző Iskola az elmúlt tizenöt évben kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszert alakított ki. Az Iskola ma már nemzetközi tanintézetnek számít a kutyakiképzés terén. Az elmúlt években tizenhét ország rendőrsége és csendőrsége számára – például Horvátország, Lengyelország, Csehország, Belgium, Franciaország, Mongólia, Üzbegisztán –, mintegy száztíz kutyavezetőt képeztünk ki. Elsősorban kábítószer-kereső, szagazonosító és speciális elfogó szakra tanítottuk őket.
Két nagy nemzetközi programban is részt vettünk az elmúlt években. Az ENSZ Kábítószer Ellenőrzési Programjával (UNDCP) közösen a Közép-európai országok – Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia és Magyarország – részére olyan kutyás szakoktatókat képeztünk ki, akik saját hazájukban a kábítószer-kereső kutyák képzését végzik azóta. Ennek a programnak a keretében hat nyelven tankönyveket és oktató csomagot készítettünk. A másik program nagyobb lélegzetű volt. Az Interpol Európai Bizottsága keretében Iskolánk kezdeményezésére, létrehoztuk a kriminál-kinológiai munkacsoportot, ami nem más, mint egy bűnügyi kutyás munkacsoport, amely négy évig dolgozott. Minden évben egyszer Magyarországon, és egyszer egy másik országban ülésezett. Tizennégy ország vett részt ebben a tevékenységben, például Franciaország, Olaszország, az Egyesült Királyság, a skandináv államok, Horvátország, Csehország, Lengyelország. A munkacsoport feladata az volt, hogy különböző kutyával kapcsolatos ajánlásokat dolgozzon ki az INTERPOL tagállamok számára. Tizennégy ajánlást dolgoztunk ki melyek már megtalálhatók az INTERPOL védett web-oldalán. Elsősorban a szolgálati kutyák képzésével, alkalmazásával kapcsolatos ajánlások ezek, de megtalálhatjuk köztük a kutyák tartásával, beszerzésével kapcsolatos dokumentumokat is.
Jelenleg francia tanulóknak az 1970-ben az iskolánkon kidolgozott konzervált egyéni szagazonosítás metodikáját tanítjuk. Hamarosan vizsgázni fognak belőle. Utána az általuk nálunk képzett kutyákkal mennek Franciaországba és a lyoni régió bűnügyi technikai központjában fogják a szagazonosító kutyájukat alkalmazni. Hamarosan Bosznia-Hercegovinából érkeznek tanulók, akik a robbanóanyag-kereső kutyák kiképzését fogják elsajátítani.
Összességében elmondható, hogy a magyar kutyázásnak nemcsak Európában, hanem másfelé is elismert híre van. A Dunakeszi Kutyavezető-képző Iskola nevét a világon nagyon sokfelé ismerik. Az általunk írt különféle nyelvű tankönyvekből, oktatócsomagokból nagyon sok fegyveres testület tanítja a kutyavezetői ismereteket. Legutóbb Kanadából kaptam egy levelet, amelyben kérték, hogy küldjük meg nekik a legújabb tankönyvünket.
Nemcsak a magyar rendőrkutya-vezetőknek, de a magyar rendőrkutyáknak is nagy híre van a világban. Szinte mindenhol megtalálhatók a magyar tenyésztésű német juhászkutyák a rendőri és katonai szerveknél egyaránt.
A 2001. szeptemberi, Egyesült Államokbeli emlékezetes terrortámadást követően az Államokban több ezer kutyával kezdték megerősíteni a repülőtereket és a hajókikötőket. Ehhez a kutyák nagy részét Európából szerzik be az amerikaiak, és bizony igen sok, nagyon jó képességű magyar kutya is teljesít már szolgálatot a különböző rendőri és katonai szerveknél.