Arcot eltakaró haj — megrajzolt pillanat

A főváros központja a Május 1 tér. A közelében magasodó hotelből indultunk a belváros felfedezésére a feleségemmel. A tér szélében fotókat és festményeket elénk táró, mondjuk, Helytörténeti Galériamúzeum. A tablók Közép- és Dél-Amerika összes országának függetlenné válásáról tájékoztattak, amelyeket tárgyi eszközök egészítettek ki: díszesen faragott utazóláda, kaloda, festmények. Mindezek mélyebb áttekintésre nem adtak lehetőséget, de nem is lett volna szükség rá. A Május 1 tér (Plaza de Mayo) közepén áll a The May Pyramid, Buenos Aires legrégebbi nemzeti emlékműve. 1970 óta vonulnak ide a május téri anyák, akik a katonai junta idején tragikus körülmények között elvesztették gyermekeiket. A lépcsőre nevekkel és évszámokkal feliratozott köveket helyeztek el intő jelként. A Munkaügyi Minisztérium épülete előtt ünnepélyes katonai zászlólevonás szemtanúi lehettünk. A vonóhorogról leakasztott nemzeti színű lobogót csak nagy üggyel-bajjal sikerült élére katonásan összehajtogatni az egyenruhásoknak, majd díszlépéssel bevonultak vele az épületbe, hogy reggel onnan méltóságteljesen kihozzák.

A közeli parkban sétálva nem mindennapi jelenet szemtanúi lehettünk. A padon hanyattfekvő tizenkét éves fiú önkielégítést végzett, akit pár méterről egy nő nézett — arcát hosszú haja eltakarta. Másnap reggel egy látszólag minket követő hajléktalan férfire figyelt fel Kati, akinek nyitott sliccén át kilógott a fütyije. Elhaladt egy posztoló rendőr előtt, aki rá sem bagózott. Szerencsére másféle attitűdű emberekkel is találkoztunk a parkban. A megismert családok három-négy gyereknél nem adták alább. Sok kisfiúnak vállig ért a haja, a kislányok szép lassan kezdtek zsákalakúvá formálódni. A távolból utcazenésznek gondoltuk a tangómuzsikával hangulatot keltő személyt, ám másnap fény derült kilétére. A kerekesszékben tánchoz illő ruhában fiatal nő foglalt helyet. Előtte két lábon járó partnere a programhoz illő öltözékben várakozott. Felhangzott a tangó ritmusa. Mozdult a segédeszköz kereke, vele együtt a fiatalember lába is. Egyre csak gyűlt körülöttük a bámész nép. A földön kalap, benne fémpénzek csendültek. Színvonalas programot mutattak be. Hatalmas tapsot kaptak érte. A műsor végén a férfi táncpartnere ölébe tette a földön lévő kalapot és körbetolta a közönség között. Mindennapos kenyérkereső munkájuk lehetett.