Aranybányától a szoborig — rezervátumország

Visszatértünk Johannesburgba. A tematikus park feladata lett az aranybányászat bemutatása, amely úgy válhatott autentikussá, hogy egy régi aranybánya területére építették fel a szórakoztató központot. A bányatiszt házának megismerését követően az aranyöntés bemutatása következett. Két szakember lépett a terembe. Hőálló munkaruhát öltöttek magukra. Az elektromos kemence kinyitása után forró levegővel feltöltődött a helyiség: mintha szaunában lettünk volna. A kokillából kiöntött folyékony sárga érc képviselte az aranyat. A bányászat idején kinyert fém 88 százalékos tisztaságú volt. Ezt továbbfinomították, hogy piacképes termék válhasson belőle. A bemutató végén jelképes aranytömbbel lehetett fotózkodni. Kivételként megemelhettem a sárga tárgyat. Tenyérbe illő nagyságú darabja, akár 10 kilogrammnál is többet nyomhatott. Indult a bányalátogatás. Córdobában nem engedtek fel a harangokhoz, itt meg nem mehettem le az aranybányába. A miértre a hivatalos válasz az volt, hogy sok az egyenetlenség, a nedvességtől síkos lehet a járófelület. Hiába érveltem, hogy az élet napos oldalát is sötétben veszem, a szabály az szabály. Egyébként csak egy érdekességről számolt be az aknát járt feleségem, mégpedig, hogy annak a vasszekrénynek a tetejét, amelyben a robbanóanyagot tartották, sátortető zárta, nehogy égő gyertyát tegyen rá valaki. Na, bumm! A park kijárata felé sétálva megelevenedett előttünk a város huszadik század elejei épített környezete. Egy ausztrál építész számozott téglákból megépítette, a fényképek alapján megrendelt, talán kéttucatnyi épületet. A távoli kontinensről hajóval ideszállították az építőköveket, és itt összerakták. Ez sem volt semmi munka.

A város peremén a szállásunk közelében tartózkodunk. Mint említettem, a fehérek a régi városközpontoktól távol megépítették új városrészeiket. Errefelé alig-alig fordul elő fekete, de mindegyiken meglátszik a jólét. Volt csak feketék által látogatott étterem, de a fehérek részéről preferált egységben fogyasztott egy fekete is. Arról lehet szó, hogy ki-ki a kedvenc helyére tér be. Eközben útitárs hölgy perdült mellém. Lelkesen tudtomra adta, hogy a közeli Mandela szobor aljában Braille felirat olvasható. Értettem a célzást. Miután felvilágosítottam, hogy a dél-afrikai pontírás betűjelei a magyaréval nem megegyezőek, már tisztábban látott a témában.