Vidám napot / a messzire elérő kéz...,

A kőkemény anya.

Nem csak az anyukát ismertem személyesen, hanem a gyermekét is. Néhány évvel fiatalabb kiadású volt nálam a szakmai tanulmányait befejező lány. Kedves teremtés volt, de apjától örökölt lapát fogai miatt csak kárára volt a széles mosolygás. Fiatal létére ő is eljárt szórakozni. A fővároshoz közeli discoban — feltételezésem szerint — a lemezlovas vele egy alkalmi partira összeakadt. Ezúttal az örömbe üröm is vegyült, mert a lány terhes lett. A fiúnak esze ágában nem volt a házasság, és a probléma mielőbbi letudása érdekében, kereket oldott az országból. De nem számolt a kőkemény mamával.

A várandós lány anyukája határozottan a sarkára állt: gyermeke tisztességéről volt szó. Fűt fát, és nem kevésbé a Vöröskeresztet is alaposan megmozgatva, Ausztráliában rátalált unokája szeretetre méltó apucijára. A Föld túloldalán megbújni szándékozó szoknyapecér kénytelen-kelletlen volt megszégyenülten hazatérni. Hamarosan elvette a korántsem szeme fénye nőt, és odaköltözött a felesége szüleihez.