Álmom, egyetlen cimborám

Hét óra! s én lustálkodom.

Csak fekszem, de nem alszom ám,

Kint reggel dobban száz dobon

és harsog ezer harsonán.

S pendül milljónyi húrokon,

zendül az élet-orgonán.

Ágyamban ébren álmodom,

miért kelnék fel ily korán?

Ki nappal alszik, éjjel él,

ez furcsa sors, nehéz sor ám.

Álombolond éjjel zenél

zörgő írógép-zongorán.

Kint reggel dobban száz dobon

és harsog ezer harsonán,

de én tovább is álmodom;

álmom, egyetlen cimborám.