94. ALMACSUTKA – bohózat (1977)

Középiskola, osztályterem, nagyszünet. Az ablakok szellőztetés céljából tárva-nyitva. Apró tárgyak utcára történő kihajításában versenyeztünk, amikor a padjában uzsonnázó fiú felfigyelt ránk.

– Ti meg mit csináltok? – kérdezte ártatlanul.

Miután felhomályosítottuk, gyorsan hármat-négyet harapott a kezében lévő almába, majd felpattant a helyéről és nekifutásból a csutkát kirepítette az ablakon. Pár másodperccel később a sulival szemben lévő lakóház földszinten lévő egyik lakásának erkélyajtó üvege csörömpölve betört. Fetrengtünk a röhögéstől.

Mivel ekkor a mi osztályunk adta a suli ügyeletét, gyorsan bezártuk az ablakokat. A látatlanul is kiválóan célzó osztálytárs egy másik fiúval együtt lesiettek a kapuhoz tisztségük teljesítésére. Még meg sem melegedhettek a lépcsősor aljában, amikor egy égnek álló hajú férfi rontott be a suliba, akit rém udvariasan fogadtak. Kérdés nélkül is eldarálta viharos érkezésének okát a kárvallott, a két fiú műfelháborodással osztotta nézetét. Mi több, szégyenletesnek és elítélendőnek bélyegezték meg a galád tettet. A férfit nyájas hajlongás közepette felkísérték az igazgató elvtárshoz. Talán mondanom sem kell, miután minderről tudomást szereztünk, újra gurultunk a nevetéstől.

Az első emeleten – ahol a mi osztálytermünk volt – fotólabor is üzemelt. Az ott tevékenykedő idős pedagógus kapta meg feladatnak, hogy az erkélyajtó kitörött üvege alapján állapítsa meg, hogy vajon honnan érkezhetett a belövés. A szakember kijelentette, hogy a támadás az iskola bal széléről, a harmadik emeletről érkezhetett. A mi osztálytermünk jobb szélen az elsőn volt. Elszánt pedagógusi nyomozócsoport indult a harmadikra, cefetül nekiestek a lány osztálynak. Ők pedig felháborodva kikérték maguknak a gyanúsítást. Mivel a fotós szakemberrel nap mint nap találkozhattunk a folyosón és folyamatosan érdeklődtünk tőle a nyomozás legújabb fejleményei iránt, még hosszú időn át biztosítottuk magunknak a mosolyt fakasztó perceket.