94. ALMACSUTKA —
bohózat (1977.)
Középiskola,
osztályterem, nagyszünet. Az ablakok szellőztetés céljából tárva-nyitva. Apró
tárgyak utcára távolságra történő kihajításában
versenyeztünk, amikor a padjában uzsonnázó fiú felfigyelt ránk.
— Ti meg mit csináltok? — kérdezte ártatlanul.
Miután
felhomályosítottuk, gyorsan hármat-négyet harapott a kezében lévő almába, majd
felpattant a helyéről és nekifutásból a csutkát kirepítette az ablakon. Pár
másodperccel később, a sulival szemben lévő lakóház földszinten lévő egyik
lakásának erkélyajtó üvege csörömpölve kitört. Fetrengtünk a röhögéstől.
Mivel ekkor a mi
osztályunk adta a suli ügyeletét, gyorsan bezártuk az ablakokat. A látatlanul
is kiválóan célzó osztálytárs egy másik fiúval együtt, lesiettek a kapuhoz tisztségük
teljesítésére. Még meg sem melegedhettek a lépcsősor aljában, amikor egy égnek
álló hajú férfi rontott be a suliba, akit rém udvariasan fogadtak. Kérdés
nélkül is eldarálta viharos érkezésének okát a kárvallott, a két fiú
műfelháborodással osztotta nézetét. Mi több, szégyenletesnek és elitélendőnek
bélyegezték meg a galád tettet. A férfit nyájas hajlongás közepette felkísérték
az igazgató elvtárshoz. Talán mondanom sem kellene, miután minderről tudomást
szereztünk, újra gurultunk a nevetéstől.
Az első emeleten — ahol
a mi osztálytermünk volt — fotólabor is üzemelt. Az ott tevékenykedő idős
pedagógus kapta meg feladatnak, hogy az erkélyajtó kitörött üvege alapján
állapítsa meg, hogy vajon honnan érkezhetett a belövés. A szakember
megállapította, hogy a támadás az iskola bal széléről, a harmadik emeletről
érkezhetett. A mi osztálytermünk jobb szélen az elsőn
volt. Elszánt pedagógusi nyomozócsoport indult a harmadikra, cefetül nekiestek
a lány osztálynak. Ők pedig felháborodva kikérték maguknak a gyanúsítást. Mivel
a fotós szakemberrel nap mint nap találkozhattunk a
folyosón és folyamatosan érdeklődtünk tőle a nyomozás legújabb fejleményei
iránt, még hosszú időn át biztosítottuk magunknak a mosolyt fakasztó perceket.