Vidám napot / almacsutka...,

A nagykamasz korba minden féle poén belefér.

Középiskola, osztályterem, szünet: az ablakok szellőztetés céljából tárva-nyitva. Valamilyen apró tárgyak utcára való kidobálásában versenyezhettünk egymással elszántan, amikor a padjában ülő egyik uzsonnázó fiú felfigyelt ránk: — Ti meg mit csináltok? — kérdezte érdeklődve. Miután felhomályosítottuk őt róla, gyorsan hármat-négyet harapott a kezében lévő almába, majd felpattant a helyéről, és nekifutásból a csutkát kirepítette az ablakon. Három másodpercbe sem telt bele, és a sulival szemben lévő lakóház földszinten lévő egyik erkélyajtó üvege csörömpölve betöröt: fetrengtünk a röhögéstől!

Mivel éppen a mi osztályunk adta a suli ügyeleteseit, gyorsan bezártuk az ablakokat, és a kiválóan célzó osztálytárs egy másik fiúval együtt, lesiettek a kapuhoz tisztségük teljesítésére. Még be sem csöngettek a soron következő órára, amikor egy égnek álló hajú és meglehetősen ingerült férfit köszönthettek — ő volt a kárvallott lakás tulajdonosa. Kérdés nélkül is elmondta érkezésének felháborító okát, amire a két fiú helyeslően bólogatott, mi több, szégyenletes és egyben elitélendőnek bélyegezték meg az elkövetőt — utána a lakástulajdonost nyájas hajlongás közepette felkísérték az igazgatói irodába. Talán mondanom sem kéne, miután minderről tudomást szereztünk, újra gurultunk a nevetéstől!

Az első emeleten — ahol a mi osztálytermünk kapott helyet — egy fotólabor is befogadást kért magának. Az ott tevékenykedő idős pedagógus kapta meg feladatnak, hogy az erkélyajtó kitörött üvege alapján állapítsa meg, hogy honnan érkezhetett a belövés?

A mi termünk jóformán teljesen szembe helyezkedett el a kárt szenvedett lakással, a fotózással foglalkozó szakember pedig bemérte, hogy a lövés az iskola bal széléről — tőlünk három osztályteremmel arrébb távolságból — és a legfelső, tehát a harmadik emeletről érkezhetett. Pedagógusi nyomozócsoport indult fel a harmadikra, és cefetül neki estek a lány osztálynak: ők pedig felháborodva kikérték maguknak a rájuk nézve sértő gyanúsítást!

Mivel a fotós szakemberrel nap mint nap találkozhattunk a folyosón — és folyamatosan érdeklődtünk tőle a nyomozás fejleményei felöl — még hosszú időn keresztül biztosítottuk magunknak a mosolyt fakasztó derűt.