Alig lakják — nem adhat ki
Még otthon befizettünk a Skót-felföldet bejáró
buszos körútra. A harmincas sofőr és egyben idegenvezető, iróniát vastagon
hintő humoros figura lehetett — erre a jelenlévők fel-felhangzó nevetéséből, és
a szpíker színpadias hangleejtéséből következtettem. Előzetesen felkészültem a
beígért látnivalókra, szóba kerülő történelmi eseményekre.
A terület ritkán lakott,
mivel kopár hegygerincek, és tőzeglápok sorozata uralja a vidéket. Itt
található a Brit-szigetek legmagasabb hegye, az
A Lomond-tó a Skót-felföld
határán található. Az Egyesült Királyság legnagyobb tava. Elválasztja egymástól
Közép-Skóciát, és a Felföldet. A
Az Inveraray kastély Skócia
egyik legszebb és legikonikusabb kastélya, amely az ország nyugati részén,
Argyll régióban található, a Fyne-tó partján. Az épület a Campbell klán,
pontosabban Argyll hercegének ősi otthona. Az eredeti vár a tizenötödik
században épült, de a jelenlegi kastély végleges kialakítása a tizennyolcadik
században kezdődött. Elegáns tornyai és magas csúcsai különleges megjelenést
kölcsönöznek neki. Az épület impozáns homlokzata és a részletgazdag faragványok
visszatükrözik a klán jólétét, hatalmát. A belső terek kifinomult stílusúak,
freskókkal, díszlécekkel és antik bútorokkal berendezve. A nagyteremben
kiállított fegyverek a középkori kardoktól kezdve a különböző puskákig
terjednek. Figyelemre méltó a több ezer kötetes könyvtár is, amely bepillantást
enged a család történelmébe és kulturális érdeklődésébe. Az épület szorosan
kötődik az ország politikai és katonai múltjához, hiszen az Argyll hercegei
jelentős szerepet játszottak a skót történelemben, beleértve a jakobita
felkeléseket, és az angol-skót konfliktusokat is. A kastélyt kertek és parkok veszik
körül. A zöldben sétálva a Fyne-tóra és a környező hegyekre nyílik panoráma. A
kastélyt kívülről nézhettük meg, mivel csak a turistaszezonban tart nyitva.
Kilchurn kastély. Romos
épület a sziklás félszigeten az Awe-tó északkeleti végén ,
Argyll és Bute- ban. A tizenötödik század közepén kezdték építeni a glenorchyi
Campbellek központjaként, akik a következő százötven év során folyamatosan
bővítették a kastélyt. Első változata az ötemeletes toronyházból állt , amelynek udvarát külső fallal védték. Akkoriban
Kilchurn egy kis szigeten állt, amely alig volt nagyobb, mint maga a kastély,
és víz alatti vagy alacsonyan fekvő mellékúton lehetett megközelíteni. 1693-ban
a kastély ura tervvel állt elő a felföldön fennálló feszültség megnyugtatására,
és ennek részeként megkezdte Kilchurn modern laktanyává átalakítását, amely
kétszáz katona elhelyezésére vált alkalmassá. Az épületet kormányzati
helyőrségként is használták az 1745-ös jakobita felkelés során. 1740-ben
átköltöztek az újjáépített Taymouth kastélyba. 1760-ban a várat erősen
megrongálta a becsapódó mennykő. Kilchurn használaton kívül maradt, és 1770-re
romokban hevert. A dombról pazar rálátás nyílt a dicső múlt maradványára, ahová
a tőzeglápon át egy vállalkozó kedvű hátizsákos turista igyekezett.
A vulkanikus eredetű
A magas hegycsúcsok,
napsütötte hegyoldalak, a ködbe burkolózó völgy és a tömérdek zúgópatak egész
napos kikapcsolódást biztosít a természetet kedvelők számára. A jobb idő
beáltával a hegymászók és a kirándulók, míg télen a téli sportot űzők keresik
fel. A látogatók kerékpárt is bérelhetnek a hely felfedezésére a kiépített
hegyi kerékpárutakon, vitorlázhatnak a völgy tavain, illetve a patakok,
valamint a folyók kiváló horgászati lehetőséget biztosítanak a lazac és
pisztránghorgászok számára. Tavasszal és nyáron a vadvirágok, különösen a kékcsengő,
csarabfű és szarvaskerep virágzása nyújt felejthetetlen látványt. A hely
klímája továbbá a különböző májmoha, zuzmó és lápvidéki növényfajoknak biztosít
élőhelyet. A Glencoe-völgynek jelentős a szarvaspopulációja. A patakok
közelében vidrákkal , a hegyvidéki területeken
nyuszttal és vadmacskával is találkozhatnak a látogatók.
Vajon miért nem kedvelik
egymást az angolok és a skótok? A völgy leghíresebb, és egyben legszomorúbb
történelmi eseménye, a glencoe-i mészárlás. 1691. augusztus 27-én III. Vilmos
felajánlotta a skót felföldi klánoknak, hogy elnézi nekik a jakobita
felkelésben való részvételüket, ha még újév előtt hűségesküt tesznek a király
számára egy elöljáró előtt. Habár a klánok még a száműzött II. Jakab parancsára
vártak, a legtöbbjük végül az eskü letétele mellett döntött. Alasdair MacIain,
Glencoe klánfőnöke is megérkezett 1691. december 31-én Fort William várába,
hogy letegye az esküt, de azt az értesülést kapta, hogy ezt csak több mint 100
kilométerrel távolabbra, Inveraray vezetője előtt teheti le. McIaian végül csak
hat nappal később, 1692. január 6-án fogadott hűséget a királynak, ahol arról
biztosították, hogy az eskütételét elfogadták, és így a klánja, a glencoe-i
McDonald klán tagjai, teljes biztonságban vannak. Ám az akkori külügyminiszter,
John Dalrymple csak az alkalomra várt, hogy a skót klánok számára példát
statuáljon, és Alasdair MacIain újév utáni, azaz a határidőn túli eskütétele
tökéletes ürügyet szolgáltatott számára. Február 2-án százhúsz fős katonaság
érkezett a Glencoe-völgybe, a glenlyoni Robert Campbell kapitány parancsára. A
McDonald klán abban a hitben volt, hogy a katonák csak egy rutinellenőrzés
miatt jöttek a területükre, így tíz napig kifogástalan ellátást kaptak. Február
12-én a katonaság írásos parancsot kapott a teljes klán kiirtására, ezért egy
nappal később, 1692 február 13-án 5 órakor támadásba
lendültek. A klánfő, MacIain még az ágyban volt, amikor a halálos lövés érte,
feleségét pedig megkínozták, aki egy nappal később belehalt sérüléseibe. A klán
házait felgyújtották. A menekülőket elfogták, megkötözték, majd kivégezték
őket. Harmincnyolc férfi, nő és gyerek esett áldozatul az orvul megszervezett
mészárlásnak, és még többen meghaltak a közeli hegyekben, amikor menekülni
próbáltak a zord skót télben.
A közel 9000 lakosú Oban
jelentőségét a halászat és a turizmus adja. A Hebridák számos pontjára innen is
indulnak közvetlen, menetrend szerint közlekedő járatok, valamint szezonban a
bálna- és delfinnéző kirándulóhajók. A város környéki vizek adnak otthont a közönséges
és szürke fókáknak, akik a szárazföld közelében szaporodnak. Partjainál könnyen
találkozhatunk vidrákkal – erre legjobb időpont a hajnal vagy az alkonyat. A
parton és a hegyekben is vannak természeti látnivalók: történelmi jelentőségű
kastélyok, ősi vallási helyszínek. A településtől északra található a Fingal's
Dogstone kőformáció, amely egy észak-ír legendához kötődik. A város felett a
Battery Hillen magasodik a McCaig's Tower, mely nevével ellentétben inkább
hasonlít egy kolosszeumra, mintsem egy toronyra. Manapság közparkként üzemel,
ahonnan tájkép nyílik a környező szigetekre. Ide felmásztunk Katival, amelyet
egy gazdag ember építtetett családja emlékére, de korai halála miatt az épület
nem nyerhette el végső formáját: nagyobb átmérőjű, több emelet magas szürke
gránitból megépített, illetve kifaragott körgyűrű, ahova diadalív kialakítású
kapukon át lehet közlekedni.
Buszba szálltunk. A
hegyoldalakról továbbra is csak néhány fehér színű kőház világlott ki
elszórtan. A tájban mindenhol magányosan vagy csoportban legelésző birkák,
itt-ott hosszú szőrű jakok. A Skót-felföld mindezek ellenére erős hiányérzetet
hagyott a feleségemben: elmaradt az annyira várt hullámzó zöld fűtenger magával
ragadó látványvilága, és a völgyhídon átcammogó piros vagonokat maga után
vontató gőzmozdony élménye is.
Kiváló programnak adná magát
Skóciában, a Hebridák egyik-másik szigetének felkeresése. Oban legalább két
szigettel áll közvetlen kompkapcsolatban: a 18 kilométerre lévő Mull-sziget, és
a 90 kilométerre lévő Coll-sziget. Míg Mull összlakossága 2500 fő, addig a
huszonkétszer hat kilométer kiterjedésű Collon még kétszázan sem laknak.
Glasgowtól Skye-sziget fővárosa Portree 348 kilométerre fekszik, Invernesstől
117 kilométerre. Az 1656 négyzetkilométer területű szigetet a szárazfölddel
közúti híd köti össze. A közel 10000 lakosú vidék a természet és a túrázás
iránt elkötelezett emberek számára tökéletes választás. Legmagasabb csúcsa