Aligátorok őrizték — múló pillanat

3. Kambodzsa

A kék bolygó legikonikusabb építményének a gízai nagy piramist tartom. Építésének ideje, technikai bravúrja, monumentalitása és időálló-képessége szolgál rá. A jelképes dobogó második helyére lett egy aspiránsom.

Sieam Reap a feltáró munkát végző francia régészek táborhelyéből közel 100 év alatt 400000 lakosú várossá nőtte ki magát. A hotel előtt 6-kor nagy örömömre minden nap megszólalt a kokabura. A szállodától Ankorn Wat pár perces buszozással elérhető. A 3 napos fényképes belépőjegy ára 60 dollár. Az 1600 négyzetkilométeres területen felépített középkori királyi központ meghatározó pontjain, mindenhol találkozhatunk utcai árusokkal. Nem erőszakosak, nem tolakodók. Az elsőre bemondott árból jócskán lehet alkudni, de érdemes figyelembe venni, ha nem csontsovány a pénztárcánk, hogy esetükben igencsak szegény, és alázatos emberekről van szó. Alkudhatunk kedvünkre, de fizetéskor az elsőnek bemondott összeget nyomjuk a markukba: a hálás pillantás mindent megér.

A világ egyik legismertebb műemlék-együttesébe merülünk alá. Angkor nem csupán egy templomegyüttes, hanem a hajdani Khmer Birodalom szíve, amely a kilenc-tizenharmadik század között virágzott. Milliós lakosságával bolygónk legnépesebb városai közé tartozott. A dzsungelbe veszett templomok, víztározók, és a kőbevésett történetek máig őrzik a civilizáció nagyságát. A látvány egyszerre spirituális, és megbabonázó.

Mivel fontosnak tartom a személyesen megismert környezet pontos, tartalmas bemutatását, és ez a helyszínen hallottak alapján lehetetlenség lenne, ezért alaposan utánaolvastam az interneten.

Angkorvat a khmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. Ma is működő vallási központ. Fontos szerepet tölt be mind a hinduk, mind a buddhisták körében. A templom Kambodzsa jelképévé vált.

A tizenegyedik század során I. Jaszovarman király a Sziemreap folyó elterelésével bonyolult, sakktáblaszerű vízvezetékrendszert, és nagy befogadóképességű víztározó medencéket építtetett. A csatornák lehetővé tették a rizsföldek öntözését az év hat aszályos hónapjában is. Így a földművesek évente háromszor arattak. Az eredményes mezőgazdaság, és az élelmiszer felesleg felhalmozódása, a Khmer Királyságot gazdag birodalommá tette annyira, hogy a királyság a Kínai Császárság mellett Ázsia második legerősebb állama lett. A királyok nagyszabású városok, és templomok építésébe fogtak.

A khmer uralkodók istenkirálynak tekintették magukat. Mindegyikük egy-egy óriási templomot építtetett magának, melyet az őt és országát védelmező istennek szentelt fel, akivel halála után egyesülni kívánt.

II. Szurjavarmant az a hinduizmusban gyökerező hit vezérelte Angkorvat megépítésében, hogy halála után Visnu istenhez térhet meg. Angkorvat minden külső és belső építménye a hindu vallás szimbólumaira utal. A templom a földi és az égi világ közötti kapcsolatot testesíti meg. A négy világtáj felé tájolt teraszos felépítésű, gúla alakú „templomhegy” – a Meru-hegy (a Himalája) – az Univerzum középpontja, és a megvilágosodás felé vezető út szimbóluma.

Angkorvat, amely valószínűleg minden idők legnagyobb vallási célú épülete, a tizenkettedik század elején épült. A templomegyüttest szakszerűen megfaragott homokkőből emelték. A munkálatokhoz szükséges tömböket csatornákon szállították Angkorba. Az építőkövek megmunkálásánál fontos szempont volt, hogy az egymásra helyezés után tökéletesen egységesek legyenek, és az illesztések ne látszódjanak.

II. Szurjavarman király nagy székesegyházának méretei gigantikusak. A 82 hektáros szakrális területet övező kerítés oldalai 1025, illetve 800 méteresek. 5,5 kilométer hosszú, 190 méter széles árok veszi körül. A vízzel teli árkok az ősóceánt, a falak a földet, és a hegyeket szimbolizálják. A két töltésen tizennégy-tizennégy kőlépcső (teljes hosszuk 158 km) vezet a vízhez, ahol a hívők a rituális tisztálkodást végezték. 350 méter hosszú, kövezett, magasított út vezet a templomhoz. Három teraszát növekvő magasságú oszlopokkal alátámasztott fedett folyosók veszik körül. Ezekről öt lótuszrügy formájú torony emelkedik a magasba (ebből kettőnek teteje csonk). A legmagasabb torony, amely a Meru-hegyet jelképezi, 65 méter.

A Meru-hegy a hindu vallásban az univerzum szíve, és az istenség (Angkorvat esetében Visnu) székhelye. A templom a „teljesség” szimbóluma. Teraszai azok a szintek, amelyeken végighaladva az ember eljuthat a tudáshoz, és a lélek újjászületéséhez, majd az istenek házához, továbbá a lingához, a világnak az istenné vált király fallikus szimbólumával jelölt középpontjához.

A tornyokat összekötő, 2 méter magas, 47 illetve 83 méter hosszú, árkádos folyosókat, mesteri domborművek ékítik. Ezek a fontos személyiségeket, csatákat, eposzi és udvari jeleneteket ábrázoló műalkotások a khmer nép történetét mesélik el. A remekmű legkiemelkedőbb része a Tenger köpülése címen ismert dombormű, amelyen azt láthatjuk, hogy nyolcvannyolc istenség és kilencvenkettő szövetséges démon Visnu segítségével, az ősóceánból elkészíti az amirát, a halhatatlanság italát. Körülöttük bájos nőalakok: fedetlen keblű égi táncosnők (apszarák), és isteni nimfák (dévaták), akik gyönyörrel árasztják el a paradicsombeli kiválasztottakat. Az egész kompozícióra a formai tökéletesség, a tömegek, valamint a fény-árnyék hatások finom játéka jellemző. Mintha az egész épületegyüttes nem csupán a szent hegy ideális modellje kívánna lenni, hanem az egész univerzumé, és annak csillagászati ciklusaié, a világról, az időről, valamint a térről alkotott magasztos spiritualitású, globális vízióba foglalva. Angkorvat további érdekessége, hogy a korábbi templomoktól eltérően nem keleti, hanem nyugati tájolású. A templom főkapuja a tavaszi napéjegyenlőség napnyugtája felé néz, ami a mauzóleumokra jellemző.

1296 nyarán a kínai császár megbízásából Angkorba látogató Csou Ta-kuan nagykövet rendkívül fontos, részletes feljegyzéseket készített a korabeli főváros életéről, melyek mindmáig a történelmi Angkor feltárásának alapvető forrásai. Az ő beszámolója szerint a néhai uralkodót Angkorvat központi tornyában temették el, és azt mint mauzóleumot említi.

A tiszteletet parancsoló gonddal épített és díszített templom II. Szurjavarman halála után hamar romlásnak indult: mind a természet, mind az emberi rombolás nyomait megtalálhatjuk rajta. A tizenkettedik század végén, 1177-ben Angkort megszállták és megrongálták a khmerek ősellenségei, a vietnámi csamok.

VII. Dzsajavarman (1181–1219) uralkodása idején, a birodalom újjáépítése során, a fővárost néhány kilométerrel északabbra, Angkorthomba helyezték át. Ekkor következett be a buddhizmusra való áttérés. A tizennegyedik századtól napjainkig, a templom buddhista szentélyként működik. Később, a tizenötödik század során, a sziámi betörések és fosztogatások rongálták, majd 1431-ben bekövetkezett Angkor eleste, amely nemcsak Angkorvat, hanem az egész régió hanyatlását, elnéptelenedését hozta. Bár a tizenhatodik században jórészt kiüresedett, teljesen sosem volt elhagyatott.

Az 1586-ban idelátogató Antonio da Magdalena portugál misszionárius-szerzetes Angkorvat első európai látogatói közé tartozott. 1850-ben egy másik misszionárius, a francia Charles-Émile Bouillevaux az őserdő közepén rátalált Angkor néhány templomára, és rövid leírást adott róluk. 1931-ben francia régészek kezdték meg Angkorban a tematikus kutatásokat. A feltárási, restaurálási munkálatokat az 1970-1980 között a Vörös Khmerek hatalomra jutása, és a véres polgárháború miatt felfüggesztették. A háborús periódust követően 1986-ban újra munkához láttak a régészek. Megkezdődött Angkorvat ma is tartó restaurálása. 1992 óta a templom, mint Angkor része világörökség. Azóta az UNESCO felügyelete alatt nemzetközi tudóscsoportok dolgoznak Angkor megóvásáért.

A fentiekhez néhány adalékot csatolok. Angkor Wat 160 hektáron épült meg. A régi főváros kiterjedése 3 kilométerszer 3 kilométer. Belső területén nappal 40000 ember szorgoskodott: papok, kiszolgáló szakszemélyzet, kétkezi emberek. Fallal vették körbe. A folyó felől aligátorok őrizték. A fővárost csak az istenek lakhatták. A király azon kívül, keményfából ácsolt palotában lakott. A világ legmonumentálisabb kőfaragásos domborműve itt található. A 800 méter hosszú, és 2 méter magas óriáskép hosszában három részre lett osztva: mennyország, Föld, pokol. Egy 64 méter hosszú ábrázolás előtt meg-megállva szemlélődtünk. A tizenkettedik században 350000 ember építette: csam hadifoglyok; alsóbb kasztbeliek, akik munkájuk révén remélték, hogy általa egy feljebb lévő kaszthoz tartozhatnak majd; szolgák. Rajtuk kívül hetven ázsiai elefánt ereje is kellett ahhoz, hogy 35 év alatt megépüljön. Magas belmagasságú, de egyszintes épületekről beszélhetünk, kivéve a központi épületet, amely a királyi volt. Nem öt, csak Négy kaszt részére alakították ki a területet. A templomok között szemnek tetszetős füves, pálmafás, tavi környezet oldja a fekete színű épületek világát.