Vidám napot / a kísérletezés alanyai...,

Lehet-e emberekkel kísérletezni?

Költőinek hat a feltett kérdés, de korántsem biztos, hogy ez ennyire egyértelmű lenne. Márciusban felszálltam az 1-es villamosra. Az utcán esett az eső, fújt a szél, a levegő hőmérséklete alulról nyaldosta a tíz fokot. Ez a helyzet csak annyiban változott meg a világ leghosszabb villamosának utasterében, hogy odabent nem csepergett az eső. A többi vastagon stimmelt: a légkondicionáló berendezésből erős nyomással hideg levegő zúdult a nyakamba, és a hőmérséklet garantáltan nem lehetett több, az utcán megtapasztalt értéknél. Gondolhatnánk, egyedi esetről van szó, de nincs így.

Késő tavasszal nem egyszer találkozhattam a fővárosban közlekedő tömegközlekedési járműveken azzal — villamos, troli, busz — hogy forrók a fűtőtestek. A kinti kellemes meleg után a közösségi járműveken elviselhetetlen forróságot és vele együtt levegőtlenséget kellett elszenvedni: az ablakot nem azért találták fel anno, hogy a jelenben ne lehessen kinyitni — erre folyamatosan figyelmeztet bennünket a hangos utas tájékoztató, gyakran kellemkedő szövege. Hányinger kerülget a „szíves elnézésüket kérjük kedves utasainktól” szlogen ürességétől.

Többször is megkérdeztem a sofőrtől, miért fűti a járművet? Választ egyszer sem kaptam rá. Miért? A munka felvételekor mindenre kiterjedő utasítást kapnak a feletteseiktől, amelytől nem térhetnek el egy jottányival sem. Jól tudják, hogy az ellenőrök nem csak az utasok jegyét vagy bérletét kötelesek vizsgálni, hanem a munka felvételkor kapott utasítások betartását is. Nem egyszer civil ruhába bújtatott kollégák túlórában ellenőri tevékenység keretében figyelik, az első ajtós felszállásra kijelölt járműveken, betartja-e az előírást a sofőr? — orwell-i jelenség (1984/2017 Hungary).