: A KERÉK MEGDICSŐÜLÉSE — közelmúlt (2023)

Régóta terveztem a szentendrei HÉV külső végállomásának közelében lévő, Városi Tömegközlekedési múzeum felkeresését. Örömmel töltött el az 1000-es pályaszámú villamos motorkocsija. A Váci úton jellemzően ilyen járművek közlekedtek két pótkocsival a hátukban. Ennek kapcsán készítettem, a főváros tömegközlekedéséről szóló visszaemlékezést. Mosolyfakasztó személyes történettel zárok.

Anno: Pesten és Budán az első omnibuszok 1832-ben kötött pályán indultak el. Menetrend szerint közlekedtek. Nem voltak megállói, le kellett inteni. 8-14 utas szállítására voltak alkalmasak. Később megjelentek az emeletes változatok. 1929. november 5-én a Villányi úton végiggördült az utolsó járat is.

1866. augusztus 1-én Pesten az első lóvasúti vonalon, elindult a menetrend szerinti közlekedés. Belső végállomása a Kálvin tér volt, és ki hinné, a külső végállomás épülete még ma is látogatható Angyalföldön, a 3-as metró Városkapu megállója közelében. A menetidő 35 perc volt. A villamosok térnyerése miatt, 1889-ben a margitszigeti járat kivételével, felszámolták.

1887. augusztus 7-én Budapest-Közvágóhíd és Soroksár között elindult az első gőzvontatású budapesti helyiérdekű vasút. Később a vonalat egészen Ráckevéig meghosszabbították.

1887. november 28-án a Nyugati pályaudvar és a Király utca között megnyílt az első villamos vonal (1000 mm). Egy évvel később, a Baross utcában, már a napjainkban használt nyomtávon közlekedtek a villanyosok (1435 mm). 1896-ban a Lehel tértől a városhatáron túl lévő Újpestig indult járat: ezek még betűjelűek voltak. 1922 után megkezdődött a járműpark megújítása. 1942-től ideiglenesen sínautóbuszok is közlekedtek.

A honfoglalás ezeréves ünnepsége alkalmából megnyílt, az európai kontinensen elsőként, a földalatti vasút. Több mint 70 évet kellett várni a metró megjelenésére.

1915. március 1-én, a mai Bajcsy-Zsilinszky út és a Dózsa György út között, az Andrássy úton kísérleti jelleggel elindult a buszközlekedés. A két jármű egyike emeletes volt. A 2800 méter távolságot 8-10 perc alatt tették meg. A menetjegy 14 fillérbe került. A világháború hatására, 1917-ben üzemeltetési nehézségekre hivatkozva, a gazdaságos járatot megszüntették. 1921. szeptember 24-ig kellett várni a folytatásra. Elsőnek az 1-es járat indult el, 5 elektromos busszal. Ezután kelt útjára, például a 20-as járat a Keleti pályaudvartól a Váci úton lévő Hajógyárig (Gyöngyösi utca).

1970-ben elindult a trolibusz közlekedés is. A járatok száma a vonal átadásának évéről tanúskodnak.

Ma már kevesen tudják, hogy Európa kontinentális országai között Magyarországon szűnt meg utoljára, mégpedig 1941. július 6-án a szigetországokra jellemző közlekedés. Vele kapcsolatos ismeret, hogy a szárazföldi Európában Napóleon hatására, fokozatosan felcserélődtek a haladási irányok.

Személyes anno:

Tömegközlekedési járművekkel való első emlékeim ovis koromból származnak (1962-65.), mégpedig a Lenin körút és a Rákóczi út révén. A körúton a zárt belsőterű UV villamosok száguldoztak. Kuriózumként, a Blaha Lujza tértől a Megyeri csárdáig hétköznap hajnalban a 3/a villamossal átszállás nélkül lehetett utazni. Naponta csak egy járat közlekedett belőle. Körülbelül 5 óra 10 perckor indult, amely a Marx téren rákanyarodott a Váci útra. Ez a járat a belvárosban lakó, de az Angyalföldön, vagy Újpesten dolgozó emberek munkába járását könnyítette meg.

Trolibuszok tekintetében, a 75-ös kerek lámpájú, maga után duci pótot vontató troli képe elevenedik meg bennem.

A buszok közül pedig az a 32-es vonalán közlekedő téglatest alakú szóló Ikarusz, amelynek vezetőfülkéje a jármű egész szélességét betöltötte, amelytől elhúzható üvegablak választotta el az utasteret. Az utastérben a vezetőfülkének háttal, egy a busz teljes szélességét elfoglaló ülés sor húzódott.

Érdekességnek számított nálam: a Rákóczi úton csilingelő, számomra úrias kinézetű villamos; a 15-ös vonalán száguldozó motorkocsi (stuka); a 33-as vonalán zörgő őslelet villanyos; a 3-as járat pótkocsija (bálna); és az 55-ös járat 4-5000-es számozású, letekerhető ablakú pótkocsijai.

Ezeket a négyjegyű számokat gond nélkül leolvastam ovisként, hogy utána elsősként meggyűljön a bajom a számokkal. Ne feledkezzünk meg azokról a rémhírterjesztő kalauzokról se, akik időnként felajánlották a gyerekeknek, hogy a kezük ügyében lévő jegylyukasztóval szívesen kilyukasztják a fülüket. A régi időkről, például a Váci út jobb oldali járdája mellett lefektetett, már használaton kívül lévő villamos sínek árulkodtak, melyet az 1960-as évek közepén felszedtek. Az új idők szeléről pedig a főútvonal közepén 1952 óta üzemelő pályatest tanúskodott.

Volt szerencsém a 3-as metró vonalán próbaúton közlekedő Ganz-Hunslet szerelvényt homokzsákokkal megpakolva látni, és a 84-es busz vonalán ideiglenesen közlekedő Ikarusz emeletes buszával utazni.

Legvégül következzen az 1970-es évek közepéről való történet:

A Kádár utcából startoló 55-ös villamos utolsó kocsijába felszálltam. A fekete-sárga színű lécekből összeütött széken menetiránynak háttal foglaltam helyet. Az első megálló közvetlenül a Váci útra való balra kikanyarodás előtt volt. A második az Élmunkás hídnál (Ferdinánd híd). Nem sokkal utána elvált a Váci úton és a Lehel utcán közlekedő villamosok útvonala. Az Élmunkás téren lévő templom jobb oldala mellett elhúzott a rákospalotai végállomás felé tartó járat, utána balra kanyarodva a lengyel piacozók rendőrök előli alkalmi menedékhelyévé vált templom háta mögé került, hogy egy éles jobb kanyar után megérkezzen a kétszer kétsávos bazaltköves Váci útra.

Mivel menetiránynak háttal ültem, kíváncsian figyeltem a pótkocsi nyitott, hátsó peronján tartózkodó, egy helyben állva dülöngélve utazó piás férfit. Tapasztalatból tudtam, ahogy a motorkocsi a templom után a hajtűkanyarban élesen rákanyarodik a főútvonalra, mindegyik villamosvezető teljes sebességre kapcsol, aminek következtében az egyenes szakaszra megérkező utolsó kocsi legvége nagyot ránt. Amit sejtettem, beigazolódott. A részeg koma óvatlan volt, és a nagyot dobó pót őt egy előre fejes látványelem kíséretében kirepítette a főútvonal közepére. Nagy ívű repülése után hason fekve találta magát. Szerencséjére nem érkezett autó. A közeli megállóba még be sem érkezhetett a szerelvény, amikor az alkalmi légi bevetésen részt vett pilóta feltápászkodott, és imbolyogva a Lehel piac felé vette az irányt. Ott ihatott egy pohárkával az egészségére, egy másikkal meg a szerencséjére.