8. Ahol nincs semmi sem — Ciprus (2022)

Már az is érdekes, ahogyan Ciprusra kerültünk. Általánosban tanultam utoljára földrajzot, és bár a térképet gyakran lapozgattam, de 50 év alatt sok minden kiröppent a fejemből. Így voltam ezzel a szigetország pontos helyével is. Nem volt más, elő a félretett térképpel. Kisebb győzködést követően, úti célnak elfogadta, a feleségem. Azóta kedvenc országává vált. Ahogy lakonikusan szokta mondogatni: nincs ott semmi sem, de akár már holnap is indulhatunk, mert mindig jól érzem magam ott.

Aki Ciprusra vetődik, hamar szembesül a ciprióták és a macskák közötti megbonthatatlan barátsággal. A kóbor macskákat országszerte etetik és itatják. Mi húzódhat meg a háttérben? 2004 áprilisában az egykori kőkorszaki település temetőjében feltárt sírban, az emberi maradvány mellett, macska csontjaira is találtak a régészek. Ez lett a legrégebbi bizonyíték a macska háziállatként tartására. A másik verzió, vagy éppen ráerősítés, hogy mivel számos mérges kígyó élt a tájon,az egyik uralkodó családtagja 1000 egérűzőt hozatott be. Ha a kígyót macska megkarmolja, bőre nem gyógyul be, és elpusztul. Lárnaka az ország legrégebb óta lakott városa. Ciprus más ókori településeihez képest, amelyeket elhagytak a lakosaik, Lárnaka a 6000 évvel ezelőtti alapításától kezdődően, ma is ugyanott létezik. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy az eltelt idő alatt folyamatosan lakták-e. Amennyiben igen, akkor a Szíriában található ugyanolyan idős Aleppóval, vált válnak vetve, versenyben lehetne a Föld legrégebb óta állandóan lakott településének címéért.

A tengerparti sétánytól pár utcával beljebb, turista számára ideális helyen szálltunk meg Katival. A helyi és távolsági buszok, valamint a hajókikötő is, sétatávolságban. A szállás kiválasztásakor, mindig alapfontosságú szempont a központi elhelyezkedés. Vajon mi van ott, ahol állítólag nincs semmi sem?

Utazásunk tervezésekor nem figyeltünk oda, hogy az ortodox húsvét napjai közelednek. Ebből kisebb kavar támadt, mert a Szent Lázár templomot, és a Hala Szultán Tekkesi-t, vasárnap zárva találtuk. Másodjára, immár helyismerettel felvértezve keltünk útra. A tengerparti sétány közelében, régi építésű házakkal körbevett kisebb téren áll, az árkádos kialakítású Szent Lázár templom. A kihangosított misét eleinte az utcáról követtük figyelemmel, majd beljebb kerültünk. Az oltár felett 3-4 sorban festett ikonok. Érdekes a hely Története. A város első püspöke az a Szent Lázár volt, akit Jézus az Újszövetség szerint feltámasztott. Lázár Krisztus után 45-63 között töltötte be a püspöki tisztet. Halála után itt, az altemplomban lett eltemetve. 890-ben megtalálták földi maradványát. Később Konstantinápolyba szállították, ahonnan Marseille-be került. Így ma a templom altemplomában csak az üres szarkofág tekinthető meg. A húsvét hétfőt követő körmenetet végignéztük. Jóformán csak idősek vonultak. Ezúttal jóval messzebbre igyekeztünk a szállástól. A 18. századi vízvezetékrendszer jelentős régészeti emlék. A Limassol felé vezető autópálya közelében, családi házas környezet szélében találtunk rá. 1745-ben kezdték építeni az oszmánok, hogy javítsák a város vízellátását, és egészen 1939-ig üzemelt. Kedvelem a számokat. A fehér bottal és arasszal lemért boltív magassága közel 4 méter, a két egymást követő lábazat közötti távolság ugyanannyi. A tartóoszlopok tetejében vezető csatorna külső szélessége 130 centiméter. Néhány rövidebb szakasza megmaradt hírmondónak. Ezeken túlmenően is van mit felfedezni a városban. Ezúttal a repülőtér felé vezető forgalmas főút mellett iparkodtunk. Balra lakótelepszerű apartmanházak, jobbra a négyzetkilométernyi sóstó. A sekély vizű terület kedvelt költőhelye, a flamingóknak. Innenső vége bedöglött. Orrfacsaró bűzt árasztott. Túlsó végében csoportosultak a hosszú lábú madarak. A sóstó átellenes távoli sarkában pontként bújt meg, a Hala Sultan Tekke. A főútvonaltól a szent helyig tartó bekötőúttal párhuzamosan, a part szélében sétány vezet. Hosszas cipőkoptatás után, pálmafákkal és olajfákkal vegyített liget mellett elhaladva érkeztünk meg a mecsethez. Itt van eltemetve Mohamed próféta nevelőanyja, Umm Haram. Az arabok ciprus elleni hadjárata során férjét követve, 647-ben járt a szigeten, és a mai lárnakai mecset közelében halálos balesetet szenvedett. Sírja fölé 1760-ban emeltek kupolát. A körülbelül tornaterem nagyságú mecset és a minaret közelében forrás ered. A komplexum a muzulmánok legfontosabb zarándokhelyei közé tartozik. Az épület előtt girhes, beteg macskák kuncsorogtak. A tengerparttól idáig naponta néhány kisbusz közlekedik.

Távolsági járatra szálltunk. A szigetország déli végében, az Akrotiri öböl partján várt ránk, Limassol. Odáig 70 kilométer hosszan szikár táj a látványvilág. Feltűnt a nagyvárosi civilizáció első jele. Amikor a szemgyönyörködtető tengerparti sétány utolsó megállójához érkeztünk, jóhiszeműen leszállásra biztatott minket a sofőr. Okára ráérezve, pár másodperc maradt Vacillálásra. Végül maradtunk. A végállomás a New Port-on volt. Csupán az anorexiás esőbeálló és a miniatűr járdasziget jelezte az út végét. Nyakunkat behúzva szétnéztünk. Hatalmas teherhajó kikötő, lepukkant ipari környezettel a hátában. Némi hezitálást követően úgy döntöttünk a feleségemmel,nem szállunk vissza a járatra, hanem nagy bátran felderítjük a környéket. Utána pedig gyalogosan visszasétálunk a centrumba. A teherhajó kikötő magas betonkerítésében lévő réseken át, alkalomadtán belestünk az ipari területre. Néhány embertől eltekintve, néptelen térség. A másik oldalon még ennél is siralmasabb a helyzet. Az egykor fúrástól, kalapálástól és élénk beszédtől hangos telepek kapubejáróin rozsdás lakat. Mivel ilyen környezetben nem jártunk még, érdemes volt nem visszaszállni a távolsági járatra. Túl voltunk a kikötőn, és a rozsdaövezeten is. A távolból megörültünk a Lidlnek. Az ortodox húsvét napjait élve, bánatunkra zárva. A motorcsónak szaküzlet előtt elidőztünk. Ilyen árudával első alkalommal itt találkoztunk. Gyorsan jött a folytatás. A tengerparti sétány déli végében, a kishajó kikötőben lágy hullámok billegtették a Katerina nevű luxusmotorcsónakot. A tulajdonhányada felől érdeklődtem Katitól, de ő konokul rázta a fejét.

A Pazar parti sétány eleje viszonylag széles. A város felől kétszer 2 sávos forgalmas főút határolja, plusz egy parkolósáv. A strandolásra kijelölt rész már kórosan keskeny. Nehezen képzelhető el, hogy nyáron erre a partszakaszra kívánkoznánk lazulni. Erre még rátesz a Lacikonyhák elképesztő ételminősége is. A turisták által hátrahagyott tányérok tele ételmaradékkal. De lett okom hurráoptimizmusra is. A csoda első alkalommal Perkupa településen talált rám. A teraszon üldögélve annyira ellazultam, hogy a fejemen kívül más testrészemet nem érzékeltem. Nos, itt Limassolban, a közép-európai ember számára egzotikus fák árnyékában megpihenve, ugyanaz a fantasztikus testen kívüli érzés kezdett hatalmába keríteni. Vajon mi lehet mögötte? — mármint a főútvonal túloldalán. 7 emeletes házak között földszintesek. 4. emeletig felérő pálmafa, terméstől rogyadozó citromfa. 3. emeletig nyújtózó kaktuszfa, amely eleinte fás szárú, majd kaktusz jellegű. Élénk színű virágtengerben pompázó hibiszkuszbokor. A járda szélében hosszasan cserepes virágsor. Óriási, zöldbe boruló park játszótérrel, rendőri biztosítással. Békebeli nyugalom, leszámítva az örökmozgó lurkókat. Rátaláltunk egy buja növényzetű, napárnyékolóval komfortosított parkocskára. Jól jött a magas házak közé betűző, áprilisi nap heve ellen. Kényelmesen elhelyezkedtünk az egyetlen árnyékos padon. Van úgy, hogy minden úgy jó, ahogy van. Közben elgondolkodtam a vonzó látványú tengerparti környezet, és az irigylésre méltó lakótelepi változat között. Amennyiben a szabadidőmet nyáron Limassolban kellene eltölteni, a főút túloldalára csak fürödni járnék át. Aki átsétál a tengerpartra, annak újdonságot jelenthet a zebra kialakítása. Nem egyenes vonalvezetésű a túloldalra, hanem középen méterekkel oldalirányba eltolva, megtörve. Ezzel is csökkentve a figyelmetlen gyalogosokra leselkedő balesetveszélyt. Egyre több turistát vár a város. Három 31 emeletes apartmanház áll átadás előtt. Rengeteg orosz ajkú telepedett le családostól, a városban. Saját kolóniát alkotnak.

A ciprusi ortodox húsvétot több oldaláról is megismerhettük. Mint köztudott, igazságát ugyan erősen vitatják a hazai zoológusok, de mifelénk a nyúl csoki tojást szokott tojni. Lárnakában viszont dinoszauruszhoz illő méretű műanyag tojásokkal vannak teleszórva az utcák — nehéz kiigazodni az igazságon. Az egész városra kiterjedő, napokon át tartó folyamatos petárdázás jellemezte, a sötétedéstől virradatig tartó időszakot. Szállásunk utcára néző erkélyéről szemlélődtünk, hallgatóztunk. Éjfélkor megszólaltak a katolikus templomok harangjai, és a müezzin is bejelentkezett. A durranások a harangok zúgásával, és a müezzin énekével aláfestve úgy hatottak, mintha éppen kitört volna a vallásháború. Másik olvasata éppen fordítva, a vallási kiegyezés örömhangja. Az utcákon kezükben mécsessel jártak-keltek az emberek. Templomba menet vagy jövet lehettek. Felkelt a nap, sétáljunk egyet. A nálunk megszokott rácshálózatú utcaszerkezet itt a belvárosban kevésbé elterjedt. A városkép más szempontból is eltérő. Mindenféle magasságú, kinézetű és stílusú épület békésen megfér egymás mellett. Ennek az összevissza városképnek is meg van a maga varázsa, mégpedig a felfedezése, kiismerése. A másság máshol is ránk köszönt. Útba igazításért megszólítottunk egy fiatalembert. Örömmel lett a segítségünkre, és már büszkén mesélte oroszul, hogy ő egy "mix". Ciprusi és orosz szülők keveréke. Pár nappal később élelmiszerüzletben találkoztunk vele. Mosolyogva, ismerősként üdvözöltük egymást. Nyitás előtt a kisebb boltok előtt a járdát vödör vízzel felmossa a kereskedő. Jártában-keltében senki nem dobja el a szemetet. A falfirkákat sem hiányolják a ciprióták. Viszont csalódottan fordultunk ki a Pierides múzeum kapuján. Odabent cserepek, flamingókat ábrázoló gyermekrajzok, lezárt emeleti rész. Semmi más. De legalább elénk került egy aprócska kőszobor éke, mégpedig a kifaragása óta kőkemény büszkesége.

Pozitív meglepetés is ért minket. A Hala Sultan Tekkesitől indultunk visszafelé. Próbaszerencse alapon, a hosszú gyalogolás lerövidítése érdekében, megpróbáltunk helyi járatot stoppolni, eredménytelenül. Pár perccel később, a mellettünk fékező autóból ránk dudáltak. Angolul szólt az invitálás. 2 évtizede Cipruson dolgozó magyar anyuka, és itt időző nagy kamasz lánya foglaltak helyet a járgányban. Mint elmondták, látták a hiábavaló stoppolási szándékot, és az első adandó alkalommal visszafordultak értünk. Le a kalappal előttük. Tőlük tudtuk meg, hogy a házak tetején lévő fehérre festett műanyag hordók, a meleg vízszolgáltatás helyi alapjai. Cipruson nem csak a villanyáram méregdrága, hanem a meleg víz is. A konyhában azért van két csapja a hideg víznek, mert egyikkel a hordót lehet feltölteni. Másról is szó esett útközben. A munkahelyen a főnök kezében nincs vízilókorbács a beosztottak ösztökélésére. Ha nem ma, majd holnap. Az idei tél kimutatta jégfogát, mert a tengerszinten mínuszokat is mértek. Kényszerűségből beszerzett télikabát ára lett a pluszköltség. A nyár is kitesz magáért, az akár 45 Celsius fok agylágyító hőségével. A július és augusztus hónapok kegyetlenek, de a szeptember és még az október eleje is alkalmas strandolásra. A lárnakai kikötőből induló hajókra, az utazás időtartamától és a szolgáltatás színvonalától függően, 12-120 euróért válthattunk volna jegyet. Érdekesség, hogy a tengerparti Finikoudes buszmegállóban, az ellenkező irányból érkező járatok is, egyazon megállóba állnak be. A távolsági járatokon minden üléshez tartozik leszállást jelző nyomógomb. Csak ülve szabad utazni rajta. Megállás után lehet felállni. Túltekintve a busz ablakán. Hosszú szárú nadrágot és hosszú ujjú felsőruházatot viseltek a helyiek. Ezt érdemes szem előtt tartani a turistának.

A 7. században vált az ország fővárosává az ősi város, Nicosia. A buszpályaudvartól kilométer távolságban, a Ciprus és Észak-Ciprus között húzódó demarkációs vonal, gyalogos határátkelővel. A határsávban ENSZ békefenntartók állomásoznak. A rutinellenőrzést követően átsétáltunk Észak-Ciprusba, közérthetőbben, Törökországba. Elsőre 3 céltalanul tébláboló rendőr, és szótlan zsibárusok vevőtől mentes piaca. Bárhol tartózkodtunk Lefkosiában, üresen kongó, viszonylag ép, málladozó vagy már leomlott falú lakóházak. Tízből 8 épület lakatlan. Közel fél évszázada nincs, aki beköltözzön. Gondolom, jelképes összegért megtehetné bárki. Az Emeletes ház kapubejáróján levert lakat. Szabad a bejárás. A főútvonalakon sem más a helyzet. A boltok többsége üres. Az emeleti lakásokban az élet nyomát ritkán lehet felfedezni, például ablakban cserepes virág, netán függöny. Utcán ember elvétve. Gyermekkel egyáltalán nem találkoztunk. A mellékutcában lévő üres üzlethelyiségbe 2 harmincas fekete költözött be. Ingyen lakás, kiselejtezett bútorokkal. Talán innen járnak át Nicosiába dolgozni. Optimista lennék? Favázas széket készítő kisiparos műhelye. Előtte néhány idősebb férfi álldogál. Kezükben kávésbögre — a tengernyi időt szócsépléssel ütik agyon. Tetszetős kinézetű nagyobb csarnok. Benne vegyes kínálatú piac. Még azt sem mondhatnám, hogy áruhiány lett volna, de vevőre nagyítóval sem találni. Lám-lám. Pénz, paripa, fegyver, és öt évtized elteltével, virágzó édenkert helyett szellemváros. Visszafelé ballagtunk. A bíróság épülete felújítva. Az utca túloldalán lévő kávézóban kvaterkáztak a paragrafus felkent katonái. Bizalmat merítve belőlük, optimistán mi is betértünk Katival, ahol jégkockával felturbózott, löttyszámba menő török kávé került elénk, 2 euróért. Nekünk az ilyesmi soha nem szokott bejönni. Sudár müezzin mellett sétáltunk el. Délben felhangzó imára hívó éneke Nicosiában ért utol minket.

A fővárosi sétálóutca vendéglőinek terasza csurig vendéggel. Nem csak hangos zsibongást hallani errefelé, hanem visítozó gyermekekét is. Szembetűnő, hogy ezen az oldalon húsosak a macskák, nem úgy, mint odaát. Széles felüljáró. Aljában vízesésekkel, csobogókkal és a járda mindkét szélében futó vízerekkel kialakított, zöld park csábít belépésre. A felüljáró alatti sáv üdítő hely a nyáron kegyetlenül pörkölő nap kivédésére. Zajlik az élet. A gravitáció ellen tipegve dacolnak az emberpalánták. Bravúrosan gördeszkáznak a nagyobbak. Nyugalomra találó idősek. Elektromos rollerral közlekedő, elsősegélyládával felszerelt szakemberek járőröznek. Az óváros szűk utcái felé kanyarodtunk. Szenthely kertjében muzulmán hitű férfiak gyülekeznek imára. Aki nem fér be, a kihangosított parkolóban teríti le az imaszőnyeget. Több százan vannak. Feketék és indiaiak uralják az utcaképet. Arab és kínai nemzetiségű elvétve. Utunkba került a városi ószeres standja. A kínálat skálája, és mértéke elvitathatatlan. Az iránta való érdeklődést mi ketten jelenítettük meg. Közelében 2 harangtornyú templom. Különleges, vagy inkább szokatlan. Attól jóval távolabb, idővel valaki imádkozott is az orra alatt. Történt, hogy az alig egy személy szélességű járdán, az üzlet előtt önmagába mélyedve, pocakos férfi eregette a füstkarikákat. Terjedelmes lénye komoly útakadályt jelentett számunkra. Lábfejére nem véletlenül nehezedett női cipősarok. Errefelé is előfordultak bezárt üzlethelyiségek, leomlott falú házak. Elvetődtünk a Motorbicikli múzeum kerítéséig, de a kaput zárva találtuk. Pech. A feketék által lakott városrészben működő market, áraival alkalmazkodik a vevőkör anyagi lehetőségéhez. Érdekes volt a távolsági buszjegy árkalkulációja. Míg idefelé 7 eurót fizettünk darabjáért, addig visszafelé négyet. A városi és a távolsági járatokra egyaránt igaz, hogy feketék és külföldiek veszik igénybe.

A 425-ös lárnakai busz egyik végállomása a reptér, a másik Dekelia. Városátszelő járat, 2 euróért. Dekelia nem más, mint szöges betonkerítésekkel határolt, hatalmas kiterjedésű angol katonai körzet. Tábla tiltja a fényképezést. A végállomástól Lárnaka felé, a főút szélében 4 kilométert kellett gyalogolni, hogy utána balra lekanyarodhassunk a tenger felé. Elképedésünkre, a dűnék között hatalmas alapterületű, vegyes kínálatú üzlet. Lakóépület sehol. Vajon honnan a forgalom? Közelében festővászonra kívánkozó partszakasz. Az indigókék öböl mindkét végében markáns fehér szikla. Félkaréjalakú homokos partja fáktól zöldell. Lassan  mélyülő meder. Élelmiszert és főtt ételt elfogadható áron kínáló üzlet biztosítja a komfortos  pihenést. A víz minősége kifogástalan, mint Lárnaka és vonzáskörzetének mintegy 25 kilométerén. Tisztaságát kék színű zászló jelzi. Itt még nem, de távolabb 7,5 euróért napernyőt béreltünk. A napágyakat ingyen lehetett használni. A lágyan hullámzó víz 17 fok. Lábszárig gázoltunk bele. 2 óra elteltével véget vetettünk az áprilisi hurrá nyaralásnak és útra keltünk. Pálmaerdőben hűsölő apartman házak, nívós szállodák és magánrezidenciák váltogatták egymást. Széles választékával kitelepült a vízi eszközöket kölcsönző szolgáltató. Meglepő módon kiírta az árakat. A kisebb kondiparkban a csípőkilazító mellett nem mentem el. A vízpart homokos és köves változatban variálódott. Néhányan a lágy hullámokat vető vízben sütkéreztek. Élményszámba ment a felfedező séta. Helyiek által közkedvelt lacikonyha hordóasztala mellé letelepedtünk. Sokan fogyasztottak. 630 milliliteres pilseni típusú sör mellett döntöttünk. Ketten ittuk meg. Az itt töltött egy hét alatt ekkor volt a legmelegebb, 27 Celsius fok. A továbbiakban egyre körülményesebbé vált a nyomvonal. Nem véletlenül. A gáztelepek, az ipartelepek és legvégül a teherhajó kikötő partlezáró hatása miatt, el kellett távolodni a tengertől. Egészen Lárnaka buszpályaudvaráig elfelejthettük a nagy kék vizet. Ennek a pár órás sétának az emléke kitörölhetetlenül beleégett Kati emlékezetébe. Mint mondotta és mondja mind a mai napig: Külföldön legjobban ekkor éreztem magam.

A lárnakai promenád déli végében, a tengerparton terül el az aprócska vár. Az erődöt 1625-ben oszmán fennhatóság alatt kezdték építeni. Később, a 20. századig börtönnek és vesztőhelynek használták az angol gyarmatosítók. Jelenleg múzeum. Benne megtekinthetők, a korabeli hadieszközök és a kivégzésre használt terem, illetve bejárhatók a tengerre nyíló falak is. Egy másik helyiségben cserép és fémedények tárlója, fegyverek mustrája, országszerte meglévő templomok fotóalapú bemutatása. Érdeklődésemet a tengerre néző teraszra való kijutás lehetséges módja keltette fel legjobban. Olyan kőfal akadályozta a kényelmes kijutást, melyeken s-alakú, vékony emberszélességű réseken át lehetett túljutni, mely csak egyenkénti közlekedést tesz lehetővé. Ennek két gyakorlati haszna lehetett. Az egyik a tűző nap elleni védelem az őr számára, a másik, hogy ellenséges támadás esetén egyszerre csak egy katona juthasson át rajta, az is csak körülményesen. Az erőd mögött mecset. 3 idős férfi vigyázta a rendet. Belépés előtt köntöst kellett magunkra ölteni, a női hajat kámzsa alá kellett rejteni. A rebellis női hajtincset az egyik arab papa önhatalmúlag tette a helyére. A procedúra végén megszabadultunk a lábbelitől. Beléptünk az imaterembe. Az összes ablak tárva-nyitva. Meglepve tapasztaltam, hogy áhítat idején is látogatható. Kétoldalt könyvespolc. Egyiken könyvek sorakoztak, a másikon gyógyszerek. A terem alját padlószőnyeg borította. Hiába fohászkodtam magamban a müezzin imára hívó énekéért, siket fülekre talált. Kifelé állt a rudunk. Nem is mertem volna gondolni, hogy a cipő lábra felhúzását követő, masni a cipőfűző végére gyors mozdulatsor, milyen ámulatot fog kiváltani az arab őrszemekből. Arcukról erős hitetlenkedést olvasott le, a feleségem. Számunkra az ételfogyasztás nem a kuriózumok világa, és nem is témája a társasági beszélgetésnek. Alapvetően a szükséges mértékű kalória bevitelről szól. Ezért csak nagy ritkán szoktam megemlékezni róla. A mecsetből az utcára kilépve, a túloldalon átellenben, negyedosztályú sarki vendéglő. Nyugdíjas korú ciprusi házaspár viszi a kócerájt. Odabent pár egyszerű asztal székekkel. Az utcafronton a fal mellett ugyanaz a helyzet. Itt minden az ellenkezője, mint ami korunk vendéglőseit jellemzi. Óriási adag, ízletesen elkészített harapnivaló. A gyrosz tál 4 euró. Fél kilogramm sült hal ugyanannyi sült krumplival, meg 2 pita és hatalmas tál görög saláta, 10 euró. Vajon hogyan képesek ennyiből haszonnal asztalra felszolgálni? Sok munka, aprópénznyi haszon — netán szerelemből?