8. Ahol nincs semmi sem — Ciprus (2022)
Már az is érdekes, ahogyan Ciprusra kerültünk.
Általánosban tanultam utoljára földrajzot, és bár a térképet gyakran
lapozgattam, de 50 év alatt sok minden kiröppent a fejemből. Így voltam ezzel a
szigetország pontos helyével is. Nem volt más, elő a félretett térképpel.
Kisebb győzködést követően, úti célnak elfogadta, a feleségem. Azóta kedvenc
országává vált. Ahogy lakonikusan szokta mondogatni: nincs ott semmi sem, de
akár már holnap is indulhatunk, mert mindig jól érzem magam ott.
Aki Ciprusra vetődik, hamar szembesül a ciprióták és a
macskák közötti megbonthatatlan barátsággal. A kóbor macskákat országszerte
etetik és itatják. Mi húzódhat meg a háttérben? 2004 áprilisában az egykori
kőkorszaki település temetőjében feltárt sírban, az emberi maradvány mellett,
macska csontjaira is találtak a régészek. Ez lett a legrégebbi bizonyíték a
macska háziállatként tartására. A másik verzió, vagy éppen ráerősítés, hogy
mivel számos mérges kígyó élt a tájon,az egyik uralkodó
családtagja 1000 egérűzőt hozatott be. Ha a kígyót macska megkarmolja, bőre nem
gyógyul be, és elpusztul. Lárnaka az ország legrégebb óta lakott városa. Ciprus
más ókori településeihez képest, amelyeket elhagytak a lakosaik, Lárnaka a 6000
évvel ezelőtti alapításától kezdődően, ma is ugyanott létezik. Azt nem sikerült
kiderítenem, hogy az eltelt idő alatt folyamatosan lakták-e. Amennyiben igen,
akkor a Szíriában található ugyanolyan idős Aleppóval, vált válnak vetve,
versenyben lehetne a Föld legrégebb óta állandóan lakott településének címéért.
A tengerparti sétánytól pár utcával beljebb, turista
számára ideális helyen szálltunk meg Katival. A helyi és távolsági buszok,
valamint a hajókikötő is, sétatávolságban. A szállás kiválasztásakor, mindig
alapfontosságú szempont a központi elhelyezkedés. Vajon mi van ott, ahol
állítólag nincs semmi sem?
Utazásunk tervezésekor nem figyeltünk oda, hogy az
ortodox húsvét napjai közelednek. Ebből kisebb kavar támadt, mert a Szent Lázár
templomot, és a Hala Szultán Tekkesi-t, vasárnap zárva találtuk. Másodjára,
immár helyismerettel felvértezve keltünk útra. A tengerparti sétány közelében,
régi építésű házakkal körbevett kisebb téren áll, az árkádos kialakítású Szent
Lázár templom. A kihangosított misét eleinte az utcáról követtük figyelemmel,
majd beljebb kerültünk. Az oltár felett 3-4 sorban festett ikonok. Érdekes a
hely Története. A város első püspöke az a Szent Lázár volt, akit Jézus az
Újszövetség szerint feltámasztott. Lázár Krisztus után 45-63 között töltötte be
a püspöki tisztet. Halála után itt, az altemplomban lett eltemetve. 890-ben
megtalálták földi maradványát. Később Konstantinápolyba szállították, ahonnan
Marseille-be került. Így ma a templom altemplomában csak az üres szarkofág
tekinthető meg. A húsvét hétfőt követő körmenetet végignéztük. Jóformán csak
idősek vonultak. Ezúttal jóval messzebbre igyekeztünk a szállástól. A 18.
századi vízvezetékrendszer jelentős régészeti emlék. A Limassol felé vezető
autópálya közelében, családi házas környezet szélében találtunk rá. 1745-ben
kezdték építeni az oszmánok, hogy javítsák a város vízellátását, és egészen
1939-ig üzemelt. Kedvelem a számokat. A fehér bottal és arasszal lemért boltív
magassága közel
Távolsági járatra szálltunk. A szigetország déli
végében, az Akrotiri öböl partján várt ránk, Limassol. Odáig
A Pazar parti sétány eleje viszonylag széles. A város
felől kétszer 2 sávos forgalmas főút határolja, plusz egy parkolósáv. A
strandolásra kijelölt rész már kórosan keskeny. Nehezen képzelhető el, hogy
nyáron erre a partszakaszra kívánkoznánk lazulni. Erre még rátesz a Lacikonyhák
elképesztő ételminősége is. A turisták által hátrahagyott tányérok tele
ételmaradékkal. De lett okom hurráoptimizmusra is. A csoda első alkalommal
Perkupa településen talált rám. A teraszon üldögélve annyira ellazultam, hogy a
fejemen kívül más testrészemet nem érzékeltem. Nos, itt Limassolban, a
közép-európai ember számára egzotikus fák árnyékában megpihenve, ugyanaz a
fantasztikus testen kívüli érzés kezdett hatalmába keríteni. Vajon mi lehet
mögötte? — mármint a főútvonal túloldalán. 7 emeletes házak között
földszintesek. 4. emeletig felérő pálmafa, terméstől rogyadozó citromfa. 3.
emeletig nyújtózó kaktuszfa, amely eleinte fás szárú, majd kaktusz jellegű.
Élénk színű virágtengerben pompázó hibiszkuszbokor. A járda szélében hosszasan
cserepes virágsor. Óriási, zöldbe boruló park játszótérrel, rendőri
biztosítással. Békebeli nyugalom, leszámítva az örökmozgó lurkókat. Rátaláltunk
egy buja növényzetű, napárnyékolóval komfortosított parkocskára. Jól jött a
magas házak közé betűző, áprilisi nap heve ellen. Kényelmesen elhelyezkedtünk
az egyetlen árnyékos padon. Van úgy, hogy minden úgy jó, ahogy van. Közben
elgondolkodtam a vonzó látványú tengerparti környezet, és az irigylésre méltó lakótelepi
változat között. Amennyiben a szabadidőmet nyáron Limassolban kellene
eltölteni, a főút túloldalára csak fürödni járnék át. Aki átsétál a
tengerpartra, annak újdonságot jelenthet a zebra kialakítása. Nem egyenes
vonalvezetésű a túloldalra, hanem középen méterekkel oldalirányba eltolva,
megtörve. Ezzel is csökkentve a figyelmetlen gyalogosokra leselkedő
balesetveszélyt. Egyre több turistát vár a város. Három 31 emeletes apartmanház
áll átadás előtt. Rengeteg orosz ajkú telepedett le családostól, a városban.
Saját kolóniát alkotnak.
A ciprusi ortodox húsvétot több oldaláról is
megismerhettük. Mint köztudott, igazságát ugyan erősen vitatják a hazai
zoológusok, de mifelénk a nyúl csoki tojást szokott tojni. Lárnakában viszont
dinoszauruszhoz illő méretű műanyag tojásokkal vannak
teleszórva az utcák — nehéz kiigazodni az igazságon. Az egész városra
kiterjedő, napokon át tartó folyamatos petárdázás jellemezte, a sötétedéstől
virradatig tartó időszakot. Szállásunk utcára néző erkélyéről szemlélődtünk,
hallgatóztunk. Éjfélkor megszólaltak a katolikus templomok harangjai, és a
müezzin is bejelentkezett. A durranások a harangok zúgásával, és a müezzin
énekével aláfestve úgy hatottak, mintha éppen kitört volna a vallásháború.
Másik olvasata éppen fordítva, a vallási kiegyezés örömhangja. Az utcákon
kezükben mécsessel jártak-keltek az emberek. Templomba menet vagy jövet
lehettek. Felkelt a nap, sétáljunk egyet. A nálunk megszokott rácshálózatú
utcaszerkezet itt a belvárosban kevésbé elterjedt. A városkép más szempontból
is eltérő. Mindenféle magasságú, kinézetű és stílusú épület békésen megfér
egymás mellett. Ennek az összevissza városképnek is meg van a maga varázsa,
mégpedig a felfedezése, kiismerése. A másság máshol is ránk köszönt. Útba
igazításért megszólítottunk egy fiatalembert. Örömmel lett a segítségünkre, és
már büszkén mesélte oroszul, hogy ő egy "mix". Ciprusi és orosz
szülők keveréke. Pár nappal később élelmiszerüzletben találkoztunk vele.
Mosolyogva, ismerősként üdvözöltük egymást. Nyitás előtt a kisebb boltok előtt
a járdát vödör vízzel felmossa a kereskedő. Jártában-keltében senki nem dobja
el a szemetet. A falfirkákat sem hiányolják a ciprióták. Viszont csalódottan
fordultunk ki a Pierides múzeum kapuján. Odabent cserepek, flamingókat ábrázoló
gyermekrajzok, lezárt emeleti rész. Semmi más. De legalább elénk került egy
aprócska kőszobor éke, mégpedig a kifaragása óta kőkemény büszkesége.
Pozitív meglepetés is ért minket. A Hala Sultan
Tekkesitől indultunk visszafelé. Próbaszerencse alapon, a hosszú gyalogolás
lerövidítése érdekében, megpróbáltunk helyi járatot stoppolni, eredménytelenül.
Pár perccel később, a mellettünk fékező autóból ránk dudáltak. Angolul szólt az
invitálás. 2 évtizede Cipruson dolgozó magyar anyuka, és itt időző nagy kamasz
lánya foglaltak helyet a járgányban. Mint elmondták, látták a hiábavaló
stoppolási szándékot, és az első adandó alkalommal visszafordultak értünk. Le a
kalappal előttük. Tőlük tudtuk meg, hogy a házak tetején lévő fehérre festett
műanyag hordók, a meleg vízszolgáltatás helyi alapjai. Cipruson nem csak a
villanyáram méregdrága, hanem a meleg víz is. A konyhában azért van két csapja
a hideg víznek, mert egyikkel a hordót lehet feltölteni. Másról is szó esett
útközben. A munkahelyen a főnök kezében nincs vízilókorbács a beosztottak
ösztökélésére. Ha nem ma, majd holnap. Az idei tél kimutatta jégfogát, mert a
tengerszinten mínuszokat is mértek. Kényszerűségből beszerzett télikabát ára
lett a pluszköltség. A nyár is kitesz magáért, az akár
A 7. században vált az ország fővárosává az ősi város,
Nicosia. A buszpályaudvartól kilométer távolságban, a Ciprus és Észak-Ciprus
között húzódó demarkációs vonal, gyalogos határátkelővel. A határsávban ENSZ
békefenntartók állomásoznak. A rutinellenőrzést követően átsétáltunk Észak-Ciprusba,
közérthetőbben, Törökországba. Elsőre 3 céltalanul tébláboló rendőr, és szótlan
zsibárusok vevőtől mentes piaca. Bárhol tartózkodtunk Lefkosiában, üresen
kongó, viszonylag ép, málladozó vagy már leomlott falú lakóházak. Tízből 8
épület lakatlan. Közel fél évszázada nincs, aki beköltözzön. Gondolom, jelképes
összegért megtehetné bárki. Az Emeletes ház kapubejáróján levert lakat. Szabad
a bejárás. A főútvonalakon sem más a helyzet. A boltok többsége üres. Az
emeleti lakásokban az élet nyomát ritkán lehet felfedezni, például ablakban
cserepes virág, netán függöny. Utcán ember elvétve. Gyermekkel egyáltalán nem
találkoztunk. A mellékutcában lévő üres üzlethelyiségbe 2 harmincas fekete
költözött be. Ingyen lakás, kiselejtezett bútorokkal. Talán innen járnak át
Nicosiába dolgozni. Optimista lennék? Favázas széket készítő kisiparos műhelye.
Előtte néhány idősebb férfi álldogál. Kezükben kávésbögre — a tengernyi időt
szócsépléssel ütik agyon. Tetszetős kinézetű nagyobb csarnok. Benne vegyes
kínálatú piac. Még azt sem mondhatnám, hogy áruhiány lett volna, de vevőre
nagyítóval sem találni. Lám-lám. Pénz, paripa, fegyver, és öt évtized
elteltével, virágzó édenkert helyett szellemváros. Visszafelé ballagtunk. A
bíróság épülete felújítva. Az utca túloldalán lévő kávézóban kvaterkáztak a
paragrafus felkent katonái. Bizalmat merítve belőlük, optimistán mi is
betértünk Katival, ahol jégkockával felturbózott, löttyszámba menő török kávé
került elénk, 2 euróért. Nekünk az ilyesmi soha nem szokott bejönni. Sudár
müezzin mellett sétáltunk el. Délben felhangzó imára hívó éneke Nicosiában ért
utol minket.
A fővárosi sétálóutca vendéglőinek terasza csurig
vendéggel. Nem csak hangos zsibongást hallani errefelé, hanem visítozó
gyermekekét is. Szembetűnő, hogy ezen az oldalon húsosak a macskák, nem úgy,
mint odaát. Széles felüljáró. Aljában vízesésekkel, csobogókkal és a járda
mindkét szélében futó vízerekkel kialakított, zöld park csábít belépésre. A
felüljáró alatti sáv üdítő hely a nyáron kegyetlenül
pörkölő nap kivédésére. Zajlik az élet. A gravitáció ellen tipegve dacolnak az
emberpalánták. Bravúrosan gördeszkáznak a nagyobbak. Nyugalomra találó idősek.
Elektromos rollerral közlekedő, elsősegélyládával felszerelt szakemberek
járőröznek. Az óváros szűk utcái felé kanyarodtunk. Szenthely kertjében
muzulmán hitű férfiak gyülekeznek imára. Aki nem fér be, a kihangosított
parkolóban teríti le az imaszőnyeget. Több százan vannak. Feketék és indiaiak
uralják az utcaképet. Arab és kínai nemzetiségű elvétve. Utunkba került a
városi ószeres standja. A kínálat skálája, és mértéke elvitathatatlan. Az
iránta való érdeklődést mi ketten jelenítettük meg. Közelében 2 harangtornyú
templom. Különleges, vagy inkább szokatlan. Attól jóval távolabb, idővel valaki
imádkozott is az orra alatt. Történt, hogy az alig egy személy szélességű
járdán, az üzlet előtt önmagába mélyedve, pocakos férfi eregette a
füstkarikákat. Terjedelmes lénye komoly útakadályt jelentett számunkra.
Lábfejére nem véletlenül nehezedett női cipősarok. Errefelé is előfordultak bezárt
üzlethelyiségek, leomlott falú házak. Elvetődtünk a Motorbicikli múzeum
kerítéséig, de a kaput zárva találtuk. Pech. A feketék által lakott
városrészben működő market, áraival alkalmazkodik a vevőkör anyagi
lehetőségéhez. Érdekes volt a távolsági buszjegy árkalkulációja. Míg idefelé 7
eurót fizettünk darabjáért, addig visszafelé négyet. A városi és a távolsági
járatokra egyaránt igaz, hogy feketék és külföldiek veszik igénybe.
A 425-ös lárnakai busz egyik végállomása a reptér, a
másik Dekelia. Városátszelő járat, 2 euróért. Dekelia nem más, mint szöges
betonkerítésekkel határolt, hatalmas kiterjedésű angol katonai körzet. Tábla
tiltja a fényképezést. A végállomástól Lárnaka felé, a főút szélében 4
kilométert kellett gyalogolni, hogy utána balra lekanyarodhassunk a tenger
felé. Elképedésünkre, a dűnék között hatalmas alapterületű, vegyes kínálatú
üzlet. Lakóépület sehol. Vajon honnan a forgalom? Közelében festővászonra
kívánkozó partszakasz. Az indigókék öböl mindkét végében markáns fehér szikla.
Félkaréjalakú homokos partja fáktól zöldell. Lassan mélyülő meder.
Élelmiszert és főtt ételt elfogadható áron kínáló üzlet biztosítja a
komfortos pihenést. A víz minősége kifogástalan, mint Lárnaka és
vonzáskörzetének mintegy 25 kilométerén. Tisztaságát kék színű zászló jelzi.
Itt még nem, de távolabb 7,5 euróért napernyőt béreltünk. A napágyakat ingyen
lehetett használni. A lágyan hullámzó víz 17 fok. Lábszárig gázoltunk bele. 2
óra elteltével véget vetettünk az áprilisi hurrá nyaralásnak és útra keltünk.
Pálmaerdőben hűsölő apartman házak, nívós szállodák és magánrezidenciák
váltogatták egymást. Széles választékával kitelepült a vízi eszközöket
kölcsönző szolgáltató. Meglepő módon kiírta az árakat. A kisebb kondiparkban a
csípőkilazító mellett nem mentem el. A vízpart homokos és köves változatban
variálódott. Néhányan a lágy hullámokat vető vízben sütkéreztek. Élményszámba
ment a felfedező séta. Helyiek által közkedvelt lacikonyha hordóasztala mellé
letelepedtünk. Sokan fogyasztottak. 630 milliliteres pilseni típusú sör mellett
döntöttünk. Ketten ittuk meg. Az itt töltött egy hét alatt ekkor volt a
legmelegebb,
A lárnakai promenád déli végében, a tengerparton terül
el az aprócska vár. Az erődöt 1625-ben oszmán fennhatóság alatt kezdték
építeni. Később, a 20. századig börtönnek és vesztőhelynek használták az angol
gyarmatosítók. Jelenleg múzeum. Benne megtekinthetők, a korabeli hadieszközök
és a kivégzésre használt terem, illetve bejárhatók a tengerre nyíló falak is.
Egy másik helyiségben cserép és fémedények tárlója, fegyverek mustrája,
országszerte meglévő templomok fotóalapú bemutatása. Érdeklődésemet a tengerre
néző teraszra való kijutás lehetséges módja keltette fel legjobban. Olyan kőfal
akadályozta a kényelmes kijutást, melyeken s-alakú, vékony emberszélességű
réseken át lehetett túljutni, mely csak egyenkénti közlekedést tesz lehetővé.
Ennek két gyakorlati haszna lehetett. Az egyik a tűző nap elleni védelem az őr
számára, a másik, hogy ellenséges támadás esetén egyszerre csak egy katona
juthasson át rajta, az is csak körülményesen. Az erőd mögött mecset. 3 idős
férfi vigyázta a rendet. Belépés előtt köntöst kellett magunkra ölteni, a női
hajat kámzsa alá kellett rejteni. A rebellis női hajtincset az egyik arab papa
önhatalmúlag tette a helyére. A procedúra végén megszabadultunk a lábbelitől.
Beléptünk az imaterembe. Az összes ablak tárva-nyitva. Meglepve tapasztaltam,
hogy áhítat idején is látogatható. Kétoldalt könyvespolc. Egyiken könyvek
sorakoztak, a másikon gyógyszerek. A terem alját padlószőnyeg borította. Hiába
fohászkodtam magamban a müezzin imára hívó énekéért, siket fülekre talált.
Kifelé állt a rudunk. Nem is mertem volna gondolni, hogy a cipő lábra
felhúzását követő, masni a cipőfűző végére gyors mozdulatsor, milyen ámulatot
fog kiváltani az arab őrszemekből. Arcukról erős hitetlenkedést olvasott le, a
feleségem. Számunkra az ételfogyasztás nem a kuriózumok világa, és nem is
témája a társasági beszélgetésnek. Alapvetően a szükséges mértékű kalória
bevitelről szól. Ezért csak nagy ritkán szoktam megemlékezni róla. A mecsetből
az utcára kilépve, a túloldalon átellenben, negyedosztályú sarki vendéglő.
Nyugdíjas korú ciprusi házaspár viszi a kócerájt. Odabent pár egyszerű asztal székekkel. Az utcafronton a fal mellett ugyanaz a
helyzet. Itt minden az ellenkezője, mint ami korunk vendéglőseit jellemzi.
Óriási adag, ízletesen elkészített harapnivaló. A gyrosz tál 4 euró. Fél
kilogramm sült hal ugyanannyi sült krumplival, meg 2 pita és hatalmas tál görög
saláta, 10 euró. Vajon hogyan képesek ennyiből haszonnal asztalra felszolgálni?
Sok munka, aprópénznyi haszon — netán szerelemből?