A Holdban

Volt fenn a Holdban egy kicsi telkem,

gyerekkoromban már kiszemeltem.

Álmok kövéből palotát raktam,

hegyébe cifra tornyot faragtam.

Ha gond és bánat őrölte lelkem,

megnyugvást, békét mindig ott leltem.

Ha elgyötört e földi vándorút,

ott elfeledtem harcot, háborút.

Csillag-palástot éj, ha rám borít,

ringat az álom, nincs, ki háborít.

Csönd vesz körül és senki sem zavar,

oda fel nem hat földi zűrzavar.

Csalán és tüske itt a vánkosom.

Csoda-é, hogyha felkívánkozom?

Ott jó lesz minden, szép lesz: béke lesz,

földi kínomnak végre vége lesz.

Ott nem vitathatják el tán jogom,

a boldogságot tovább álmodom.

Szép Kékmadár, ki tudja, hol van?

Hogy hol a boldogság? -- A Holdban!