40. Agárverseny

Hangyássy László (agártulajdonos, tréner)

Az agár az egyik legősibb vadászkutya. Az évezredekkel ezelőtt élő, vadászó életmódot folytató közösségeknek szükségük volt egy gyors kutyára, amely képes volt kis- és nagyvadak űzésére, megfogására és leterítésére. A mai kor agarainak kialakulását nagyban elősegítette a népvándorlások során bekövetkezett, inkább véletlenszerű, mintsem tervezett fajtakeveredés. A honfoglaló magyar ősökkel agarak is érkeztek a Kárpát-medencébe. Történelmünk során több náció is megszállta országunkat, és a magukkal hozott kutyák szintúgy keveredhettek az őshonos magyar fajtákkal, így az agarakkal is. A nemesek, de főként a királyok kedvelt időtöltése és egyben sportnak is felfogható szórakozása volt az agarászat. E főúri passzió jótékonyan hatott a faj fennmaradására és a kutya tulajdonságainak fejlődésére. A XIX. század vége felé viszont egyre nagyobb, addig ugaron lévő földterületet vontak mezőgazdasági művelés alá, csökkent az agarászásra alkalmas terület nagysága.

A ma közismert agárverseny alig százéves múltra tekint vissza. Elődje a coursing, ami Nagy-Britanniában a XIX. században nyert teret. A két párhuzamban álló agár elé egy nyulat engedtek és már rajtolhattak is (a modern coursing pályán húzott műnyúl cikk-cakk irányú haladásra készteti a kutyákat). Mivel az agarak gyorsabbak, mint a tapsifüles, ezért egyre jobban megközelítik. A nyúlnak van egy egyedi képessége. Ha üldözője leheletét a nyakában érzi, tengelye körül száznyolcvan fokban megpördül és az ellenkező irányba inal. A nyúl minden egyes fordulása pontot eredményezett a fordító kutya számára. E versenyből fejlődött ki a körpályás verseny. Az élő nyúl szerepét egy elektronikusan mozgatott műnyúl vette át, és mivel a pálya jól belátható, a futamok egyre nagyobb nézőközönséget csaltak ki a lelátóra.

A coursing Magyarországon is kedvelt sport lett. Mivel a világ leggyorsabb kutyája az angol agár (akár 90 kilométeres sebességgel is képes futni), ezért a XIX. század második felétől többet is behoztak hazánkba, a magyar agarak futóteljesítményének feljavítására. Ennek a jobbító szándéknak azonban lett egy hátulütője. Bár a magyar agarak lassabbak (60-70 kilométeres sebességre képesek), mint a szigetlakó társaik, de azoknál jóval kitartóbb futók. A magyar agár a coursing versenyen akár hétszer is meg tudta fordítani a nyulat, erre angol fajtatársa sosem lenne képes. Kezdett felhígulni a magyar állomány. Lépni kellett. 1906-ban megszületett a magyar standard, amely bármilyen hasonlatosságot kizár az angol agárral.

A II. világháború után szinte teljesen kipusztult a fajta. A hatvanas években egy Mátyás királyról szóló filmet kezdtek el forgatni és ahhoz szükség lett volna néhány agárra. Felkutatásukra országos hajtóvadászat indult. Apró falvakban, eldugott tanyákon találtak rá néhány egyedre. Valóssá vált a veszély: ha nem történik sürgősen lépés a populáció szaporítására, akkor végleg kipusztul a fajta. Ma már jobb a helyzet, de büszkeségre koránt sincs okunk. Európa számos országában jóval több magyar agár él, mint hazánkban. Németországban van belőle a legtöbb.

A X-es fajtacsoportba az agarak tartoznak. Versenyfutásra legalkalmasabbak: az angol, magyar, afgán, orosz, spanyol, arab, perzsa, kis olasz és a whipet. Az agarak sajátos kinézetűek: áramvonalas testalkat, hosszúkás fej, háta – fajtánként változó mértékben – ívet zár be a farával, mélyen ülő mellkas és hosszú lábak jellemzik. Vágtázás közben három-négy méter a lépéshossza. A magyar agár versenypályán 480 métert harminc másodperc alatt tesz meg. Hosszú farkával kiválóan tudja kormányozni mozgását. Az ír farkas agár a legtermetesebb, akár száz kilónál is nehezebb lehet, a magyar fajta közepes a maga 25-40 kilójával, míg az egy kiló súlyú kis olasz agár miniatűrnek számít, de nagyon lelkes versenyző!

Az átlagember ritkán találkozik agárral. Legélénkebben az afgán agár képe élt bennem. Aztán kezembe került egy fotó, egy csodaszép magyar agárról készült. A kép hatása alá kerültem. Nem sokkal rá kilátogattam a csepeli agárpályára. Ha rágondolok, még ma is előjön bennem az a bizsergető érzés, amikor a kutyák kitörtek a boxból és a műnyúl után iramodtak. Másnap fellapoztam az egyik kutyaújságot, majd felhívtam egy tenyésztőt. Kedvesen fogadott, és mivel nem értettem a kutyákhoz – bár már volt dobermannom és német juhászom is –, megkértem, válasszon nekem egyet az alomból. A tenyésztő jó szeműnek bizonyult. Az általa választott agár 1999. év legeredményesebb kiállítási agara lett, ráadásul jó futó is volt. A sors nem volt kegyes hozzá, fiatalon megmérgezték. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy vele szinte párhuzamosan választottam egy másik agarat. Ez a kölyökválasztás már tudatos volt. Napokon át jártam a tenyésztőhöz. Első alkalommal az alom fele egyformán tetszett. Másnap már csak két kölyök vetekedett a szívemben. Harmadnapra kiderült: nekem Frakk kell! Ő volt a legelevenebb, és ő startolt rá legdinamikusabban az előtte elhúzott szőrpamacsra. Mindezek mellett a három hónapos gömböc formájú kölyök gyönyörű teremtés volt.

Közel lakom a Dunához. Akadt egy pecabot a házban. A damil végére nem horog és rá kukac, hanem a már ismert szőrpamacs került. És már kezdődött is Frakk ösztönerősítése. A játszadozás során ügyeltem rá, hogy az orra előtt huzigált csalit soha se tudja megkaparintani. A játék egyszer sem tartott két-három percnél tovább. Közben jó nagyokat sétáltunk a Duna parton. Úgy kilenc hónapos lehetett Frakk, mikor biciklire pattantam – ő pórázon volt – és napi egy alkalommal öt-tíz kilométert hagytunk a hátunk mögött. A tempódiktálás során ügyeltem rá, hogy ne késztessem vágtára, csak maximális ügetésre. Arra viszont mindig. Ugyanilyen fontos a fokozatos terhelés elve.

Tízhónapos korára az agárnak kifejlődnek az izületei. Elkezdtük a versenykutya szint eléréséig vezető munkát. Kimentünk a csepeli pályára. Eleinte szoktuk a pálya zaját, a műnyulat mozgató géphangot és annak hangulatát. A bokszajtó felcsapódása után a száguldó agarak látványa lenyűgöző volt. Frakk fejét tenyerembe fogtam és tekintetét mindig a figyelni érdemes mozzanatokra tereltem. Aztán már tette magától is. Érteni kezdte a látottakat. Elérkezettnek láttam az időt a próbafutásra. Nem bokszból indulva Frakk rástartolt a műnyúlra és mire elérkezett volna a kanyar, a műnyúl már ki is dobódott. Következett a nyitott bokszból, majd az elölről zárt, és végül a szabályosan zárt bokszból való indulás gyakorlása. Végül pedig már magától akart bemenni a starthelyre, és nem véletlenül. Lázban égett a futásért. A szájkosár és a mez eltűrése különösebb problémát nem okozott neki. Már magabiztosan futotta a köröket. A versenyen hat kutya fut egyszerre, tehát gyakorolni kellett a csoportos futást is. Ekkor már minden a versenyszabályzatban lefektetettek szerint történt. Frakk hamar belerázódott a kötelékben végre hajtott futásba. Versenyen csak az a kutya indulhat el, akinek van licencengedélye. Megszerzése két különböző típusú futás eredményén múlik. Először egymagában kellett körbe futnia a pályát, majd kétszer csoportosan. Akkor két alapvető elvárásnak kellett megfelelnie, a szabályos előzésnek, és a kötelékben való futásnak. Frakk megkapta a licencengedélyt.

Első versenye a Kölyök derbi volt, amit megnyert. És innen páratlan karrier indult el, az elkövetkező huszonnyolc versenyből huszonhéten győzött. A most három és fél éves Frakk háromszoros magyar-, kétszeres Európa-, és egyszeres világbajnok.

Agaras berkekben nem szokás kiadni a teljes edzéstervet. Én is csak részinformációkhoz jutottam, ehhez tettem hozzá a magam elgondolását. Számomra az agársport fejlődése a legfőbb szempont. Legyen minél több igazán kiváló sportkutya. Az mindenki javát egyformán szolgálja, legfőként a feltörekvő egyedek fejlődését. Ezt szem előtt tartva tárom fel az edzésmunkánkat.

A napi tréning megkezdése előtt egy kiadósat sétálunk, Frakk-kal, közben szimatolhat és a szükségét is elvégezheti. Utána pedig alaposan átmasszírozom a testét. Ha “kerékpáros” nap van, akkor öt kilométer folyamatos, erőteljes ügetés vár rá. Másként zajlik a “motoros” nap. Az indulás után szintén ügető tempót diktálok. A táv felénél – úgy négy kilométer után – egy kb. százötven méter hosszú, enyhén emelkedő szánkódomb kezdődik. Mire odaérünk, a kutya izomzata már bemelegedett, ott gázt adok a motornak, amivel maximális erőbedobásra késztetem a kutyát. A szánkódomb után visszaveszek a sebességből. A hátralévő kilométereket tempós ügetéssel tudja le a kutya. Frakk versenyzési stílusát jellemzi, hogy a cél előtt kétszáz méterrel begyújtja a rakétákat és hosszú véghajrát nyit. Ezzel éri el, hogy húsz-harminc méter előnnyel ér célba. Ez óriási különbség! Az edzések végén újra átmasszírozom, majd következik a megérdemelt pihenés.

Éves áttekintéssel a következő időbeosztással folyik az edzésmunka. A napi tréningre a reggeli órákban kerül sor, hét-nyolc óra között. Csak hétköznapokon edzünk, mert a hét közben dolgozó kutyások hétvégén tömegesen lepik el a terepet.

(Nem a kirajzó invázió miatt szüneteltetem a hétvégi felkészülést, hanem mert a kutyások egy részének mentalitása kritikán aluli. Közveszélyes vagy gazdáik szavára fittyet hányó kutyák tobzódnak szerte szét. Frakkra nemegyszer rontottak rá a szabadság eldorádóját élvező engedetlen ebek. Ilyenkor a kutyám pártjára állok és máris kialakult egy, akár az atrocitásig is elvezető vita. Előző kutyámmal történt, hogy odaugrott hozzá egy rottweiler és egy nagyobb húsdarabot kimart belőle. Ezek után kinek van kedve a hétvégi kutyázáshoz?) Nyár közepén a nagy meleg miatt nem rendeznek versenyt. A kutyák izomzata viszont továbbra is megkívánja a folyamatos munkát. Az edzések idejét korábbra tolom, azt hét órára mindig befejezzük. November végén lezárul az éves edzésmunka. A megérdemelt pihenés egészen március elejéig tart.

Az agár ideálisan tartható, akár lakásban is. Én kertes házban lakom és a meglévő adottságokat összekombinálva alakítottam ki Frakk lakóterét. Nyári lakja a kennel, ami össze van kötve egy fűthető garázzsal. A billenő ajtó használatával bármikor be tud menni az építménybe, annak sarkában számára fekhely van kialakítva. A garázs télen tizenöt fokra van felfűtve. A kutya részére adott a ki-bejárás lehetősége, így egész éven át szabályozni tudja hőháztartását. Versenyszezonban csak a kennelt veheti igénybe (az udvart és a kertet nem). A kutya mozgáskorlátozása elősegíti a mozgás utáni vágy erősödését, hogy kirobbanó energiáját az edzéseken és a versenyeken élje ki.

Egy speciális sportkutya számára nem mindegy, hogy milyen takarmányt kap. Hallgatva a régóta agárral foglalkozók tanácsára, én is azzal a táppal etettem Frakkot, mint amilyennel ők a saját kutyáikat, míg egyszer ki nem próbáltam az “Acana de lux” tápot (nagy mozgásigényű kutyák számára javallt). Kutyám teljesítőképessége lényegesen feljavult. Általa erősebb, gyorsabb és kitartóbb lett, szőre pedig kifényesedett. Verseny előtt a tápot darált marhahússal feljavítom, azért darálttal, mert azt könnyebben emészti a kutyagyomor. (A verseny kezdete előtt egy héttel, a kutya testsúlya szerint ajánlott tápmennyiséget megfelezem, ahhoz húsz deka marhahúst keverek.) A reggeli edzés befejezte után egy szelet rozskenyeret kap Frakk – méltán. Egyébként kutyám mindenevő, imádja a zöldséget, a dinnyéről nem is beszélve. A nagy igénybevétel miatt sok folyadékra van szüksége. Emiatt a tápot beáztatva kapja, és táljából sosem fogyhat ki a friss víz. Versenyek után szőlőcukorral állítom helyre a lecsökkent vércukor szintjét.

Az évente megrendezett Európa- és világbajnokságokra kvalifikációs versenyeken át vezet az út. Minden ország fajta és nem szerint hat-hat kutyát nevezhet be. Az agárverseny kimondottan európai sport. (Európában mintegy harminc pálya alkalmas a nagy nemzetközi versenyek lebonyolítására. A mezőny népes, hiszen akár ezer agár is összegyűlhet. A faluvá dagadó kempingben az egyes nációk kolóniában helyezkednek el. A versenyek két napig, míg az éjszakai népünnepély pirkadatig tart.)

Minden verseny előtt tüzetes orvosi vizsgálaton esnek át a kutyák. Ez dicséretes, mert egy szerető gazda számára mindennél többet ér kutyája egészsége. Sajnos egyes kutyatartók nem riadtak vissza a doppingolástól, amivel nemtelenül kívántak babérokra törni, annak érdekében pedig feláldozzák kutyájuk egészségét. Ennek kiszűréséért doppingvizsgálatra is sor kerül a futamok előtt. Az agárpálya az atlétikapályához hasonlatos. A kisebb testűek számára – kis olasz agár, whipet – a táv háromszázötven méter, a négyszáznyolcvan méter középtávot pedig a többi fajta futja. A pálya alakja egy fektetett O-betűhöz hasonló. A mezőny a pálya bal oldali egyenes kezdőszakaszáról rajtol el. A kutyák indítása bokszból történik, belőle hat van. Elülső ajtaja rácsos, azon kilát a kutya, míg a hátsó tele ajtó. A négylábú versenyzőkön nemcsak szájkosár van, hanem mez is. A bokszok a pálya belső felétől indulva vannak megszámozva, az indulás helyét sorsolással döntik el.(A döntőket jellemzően két előfutam előzi meg. A fináléba került legjobbak sorrendjét az előfutamokban elért időeredmény szabályozza. A leggyorsabbnak bizonyuló kutya indulhat a legbelső starthelyről és így tovább.) A kutyák megkülönböztethetősége érdekében különböző színű mezben futnak. Az 1-es rajthelyről induló piros, majd a továbbiak, kék, sárga, fehér , fekete, míg a külső szélen futó fekete-fehér csíkos mezt visel. A verseny a bokszajtók együttes felcsapódásával kezdődik. A kutyák egy kupacba kerülnek. Mire a százötven méter hosszú egyenes végén elérik az első kanyart, már egymás mögé rendeződnek. Egy kör négyszáznyolcvan méter, belőle másfelet futnak a kutyák. (Vagy a pálya vonalvezetése, vagy a bokszok felemelése teszi lehetővé számukra a másfél kör akadálytalan megtételét.) A kutyáknak a versenyszabálynak megfelelő viselkedését versenybírók figyelik. A futás közben acsarkodó vagy a pályát elhagyó kutyát a versenyből azonnal kizárják. A döntőre kialakult erősorrend előrevetíti a finálé eredményét is. De mivel balesetek és csodák egyaránt előfordulhatnak, egy tömeges bukás esetén vagy egy magát felszívó, addig hátul kullogó kutya is nyerhet. A szukák és a kanok külön futamokon indulnak. Csak akkor vehetnek részt egy mezőnyben, ha azt a versenyre benevezett kutyák alacsony száma indokolja. A szuka némileg lassúbb, mint a kan, de ez nem jelenti azt, hogy vele szemben egy szuka ne indulhatna el győzelmi eséllyel. Az évenként kétszeri tüzelés viszont lehetetlenné teszi a szuka indulását. Az angol agarak versenyén más agár nem vehet részt, mert fajtatársaiknál jóval gyorsabbak (az angol agár 480 méteren akár ötven-hetven métert is ráverne a többire). A döntő – sőt már az előfutamok befejezése – után levezető mozgással fejeződik be a verseny.

Létezik “profi” agárverseny is, amit tagjai számára tilt a Nemzetközi Kutya Szövetség (FCI). A profi szó pénzdíjas versenyt takar, és ennek megfelelő értékű egy-egy kutya élete is. Az “agárgyárban” megszületett alom tagjai között már a világra jövetel után elkezdődik a szelektálás. Az első ránézésre nem nyerő kölykök máris elköszönhetnek az élettől. De a még életben maradók is csak reménykedhetnek a szebb jövőben. Ám végül is szinte mindegyikük sorsa meg van pecsételve. A nem dobogós kutya nem hoz pénzt a tartójának, és tőle érzelemmentesen megszabadul. Megteheti, sosem szerette őt, életének kioltását semmilyen törvény nem tiltja.

A Nemzetközi Kutya Szövetség betiltotta a hosszú távú versenyeket. A verseny hossza nem érheti el a kilométert. Ez a rendelkezés a kitartó futásáról híres magyar agarat érintette a legérzékenyebben. Ez a változtatás hátrányos rá, sőt egyenesen veszélyes. Hogy miért? Szervezete a hosszú távú futásokra fejlődött ki, a versenyek alkalmával pedig rövid vágtára kényszerül. Mivel a szervezet alkalmazkodó képessége nagy, ezért hosszú távon megnőhet az esélye annak, hogy elveszti kitartó futóteljesítményét. Az 1906-ban lefektetett honi standard pedig kimondja: a magyar agár semmiben sem lehet hasonlatos az angolhoz.

ÉLETKÉPEK

A magyar agárnak van egy specialitása. Emiatt vannak, akik lopják, és rabsickodásra használják fel őket. Tartója válogatás nélkül ráküldi a mezei és erdei állatokra. Gyors vadászkutya lévén egyesélyes a küzdelem. Amiben a magyar agár egyedülálló: elbír a vaddisznóval is. Fültövön harapja a veszélyes nagyvadat, amitől az lebénul és így le tudja dönteni. Ám ez a vadászat már kétesélyes. Ha elsőre nem sikerül megfelelőképp elkapni a vaddisznót, az könnyen a kutya életébe kerülhet. Aki ilyen cselekedetre kényszeríti kutyáját, az csak haszonszerzésből tartja. Ezekre az emberekre jellemző, hogy az agarat sanyarú körülmények között tartják és amint romlik a vadászteljesítménye vagy megbetegszik, megszabadulnak tőle.

Az agár rettenetesen falánk állat. Első kutyám állandóan megszökött a kennelből. Tehette, mert álló helyzetből is könnyen átugrotta a két méter magas kerítést. A háztól tíz-tizenöt percnél tovább sosem volt távol. Észrevettem, hogy portyázó útja után mindig hoz valamit. Hol egy pár füstölt kolbászt, hol egy oldal szalonnát, de olykor sonka is akadt zsákmánynak. Hazaérve pedig jó ízűen belakmározott belőle. Napokig törtem a fejem: vajon honnan hozhatja? Egyik nap utána osontam. Néhány utcával arrébb volt egy berni pásztorkutya által őrzött ház. Lakói szorgalmas és a jó ízeket szerető emberek voltak. A ház végében lévő füstölő nem tétlenkedett, három méter magasra voltak benne felakasztva a füstölni valók. Ezt az orr- és ínycsiklandó helyet látogatta oly nagy előszeretettel a kutyám. A ház lakói nap mint nap szembesültek a fogyatkozó készlettel. Sehogy sem értették a dolgot, hiszen van egy remek házőrzőjük, tehát ki más is lehetne a torkos látogató? (Hogy a sok elcsent húsáru miatt mit kaphatott a berni házőrző, arról ő tudna beszámolni.) Miután kiderült a kutyám stiklije, elnézést kértem a megrövidített lakóktól és felajánlottam az utólagos számlakiegyenlítést. A derék emberek nem fogadták el.

Otthon sem bizonyult szűkebb bendőjűnek a kutya. Népes vendégsereget vártunk. Feleségem két kiló krumpliból, tizenöt tojásból, három pohár tejfölből, meg egy tisztes méretű kolbászból rakott krumplit készített. Az alapanyagokat már belehelyezte a tepsibe, amikor csöngettek. A postás volt, feleségem átvette a küldeményt, pár szót talán még váltott is a munkáját végző emberrel, majd visszament a konyhába. Hiába tekintett körbe, a púpozott tepsinek nyoma veszett. Az asszony ekkor kiszaladt az udvarra. A tepsi üresen árválkodott a kennel közelében. Drágalátos kutyánk pedig úgy nézett ki, mint egy anakonda, amely az imént egy tehenet falt fel. A torkos blöki jól kibabrált magával. Az éjszakát ugyanis nem alvással, hanem kínkeserves nyögdécseléssel töltötte el.

A kutya gyermekcentrikussága tiszteletre méltó. Állandóan a fiam közelében volt, ha őt lefektettük a kiságyba, mellé telepedett le. Barátságukat mi sem bizonyítja jobban, hogy a teraszon lévő kutyaágy gyakran látta vendégül a fiamat. De nemcsak a pihenés, de a lábra kapás kapcsán is segítségére volt a kutya. A kapaszkodós korába lépő gyerek a kutya nyakörvébe csimpaszkodott és akár házon belül, akár a kertben, együtt sétáltak. Nyugodtan kimondhatom, fiamat a kutya tanította meg járni. Ez az idill nem tartott sokáig. A torkosságáról elhíresült kutyát ugyanis növényvédő szerrel megmérgezték. Hiába vittem orvoshoz, javulást nem eredményezett a kezelés. A végső stádium alatt bent lakott a lakásban. Nagy erőfeszítések árán felállt, orrát előbb a feleségemhez, majd hozzám, és legvégül a gyerekhez dugta. Aztán kikéredzkedett az udvarra. Ott összerogyott és meghalt. (Még sikerült újraélesztenem, de az már csak hattyúdal volt.)

Hatalmas hó esett. Fogtam a hólapátot és nekiálltam. Fél munkát sosem végzek, ezért az udvaron álló kisbusszal kiálltam az utcára. Tettem a dolgom. Utána beszálltam a járműbe, visszatolattam az udvarba. A kaput bezártam és mint aki jól végezte a dolgát, bementem a házba. Aznapra nem volt programom. Jóval később valamiért kimentem a garázsba. Sehol nem láttam Frakkot – eleinte ő is elszökdösött a háztól. Bebarangoltam utána a környéket, még kutyamenhelyekre is telefonáltam. Minden eredmény nélkül. Kegyetlen érzés volt a hiábavalóság, de mit tehettem? Álomra hajtottam a fejem. Másnap reggel kimentem a garázsba. Kinyitottam az autó ajtaját és nem kis meglepetésemre egy potyautasra találtam benne. Nem tudtam rá haragudni, mert Frakk úr volt.

Zárulhat-e csalódással az a verseny, aminek végén Európa-bajnok lesz a kutya? Nekem igen. Négy éven át rendre egy német férfi agara nyerte a kontinensbajnokságot meg a világbajnokságot is. Ez magabiztossá, mi több, kissé nagyképűvé tette őt. Mindenkivel éreztette tekintélyét. Első világbajnokságán hatodik lett Frakk. A rákövetkező évben is bejutott az Európa-bajnokság döntőjébe. Az eltelt egy év alatt sokat fejlődött a kutyám. Elstartolt a finálé mezőnye. Frakk lábában már ott volt a szánkódomb kaptatójának vágtázással legyőzött ereje. A hat kutya együtt futott, mígnem Frakk begyújtotta rakétaműveit és harminc métert verve a mezőnyre, elsőként futott át a célvonalon. Nem sokáig örülhettem a páratlan, a többi kutyára nézve megalázó győzelemnek. A döntőben induló kutyák gazdái ugyanis azonnal megóvták a futamot. Doppingvétségre hivatkozva tették. Az orvosi vizsgálat mindent rendben talált Frakknál, ennek ellenére senki sem gratulált nekem a megérdemelt győzelemért. A német arcára pedig jobb nem is visszagondolni. Voltam én “unfair”, meg minden, csak tisztességes ember nem!

Következett a világbajnokság. Mivel azon 800-1000 kutya indul el ezért, hogy senki ne késse le a futamát, több állomáshely után jutnak el a rajtbokszba. Az előre léptető helyek első pontján odajött hozzánk a versenyorvos, és amilyen vizsgálatot csak el lehet végezni egy versenykutyán, azt mind megtette. Ez a feltűnő figyelmesség tisztán rámutatott a velem szemben továbbra is meglévő bizalmatlanságra. Bosszantott és rosszul is esett. Szerencsére nem nekem kellett rajthoz állni. Frakkot pedig nem izgatták a körülötte fodrozódó hullámhegyek, mert futott és futott, s világbajnok lett.

Egy agár hétéves koráig versenyez. Most épp félidőben vagyunk. Sporttársai egyre jobban meg fogják szorítani Frakkot. Elérkezik majd az a pillanat is, amikor nem ő fog elsőnek átrohanni a célon. Ez természetes velejárója a sportnak.