Vidám napot / a fájdalom margójára...,

Minden úgy történik, ahogy isten akarja.

Amennyiben nagyon muszáj lenne, én is szinte mindent meg tudnék magyarázni. Mindössze egy hibátlan logikai sor kéne hozzá, egy kis rendszerösszefüggés képlet, meg némi készség az összefoglaláshoz. De mint ismerhetjük a bibliából: minden emberben ott lakik az isten — ezzel a magam logikája alapján teljesen egyet értek.

Majdnem tíz éve fölöslegessé vált egy ötször használt minőségi túra hátizsák, de csak mostanra éreztem rá erre. Elsőnek az engem számítástechnikában segítő ismerősömnek ajánlottam fel ajándékba, de neki is több van belőle, mintsem kellene. A második próbálkozásom eredménnyel járt. Régóta ismerjük egymást, eléggé alaposan. Tőle tudtam meg, hogy az egyik kollégája pánikbeteg lett. Mint kiderült, édesanyja halála után idővel olykor-olykor hirtelen teljesen leizzadt és erős szédülés kapta el. Mára kiderült, pánikbeteg lett. Nem képes dolgozni, és feltehetőleg semmilyen hosszas figyelmet igénylő tevékenység gyakorlására is alkalmatlanná vált. Ötven év körülinek gondolom őt. Személyesen nem ismerjük egymást: kábelforrasztásban és dinamikus beszédmikrofon ajánlásban volt a javamra.

Sejtésem szerint családos, talán lehetnek gyerekei is. De, akár így van, akár úgy, kettétört az élete. Mivel én saját magamat sikeresen rehabilitáltam a felnőtt kori látásvesztésből, nem mondhatom, hogy ne lenne kiút az ő esetében is. Jövőkép, akarat, elszántság és következetesség mindenféleképpen szükséges lesz hozzá: meg szerencse — de aki tesz érte, a szerencse is melléje fog pártolni. . Sok múlik a szűkebb környezetében élők aktív vagy passzív pozitív hozzáállásán is, de a fő hangsúly önmagában rejlik. Ha ráérez a bajból kivezető útra — és egyben tevőlegesen tesz a kilábalásért — sikerülni fog. Hogy az orvosok vagy isten mit tudna mindehhez hozzátenni, fogalmam nincs róla: nem vagyok egyik sem. De valamit azért mégis csak képes vagyok adni: sok sikert kívánok hozzá, Gábor!