Vidám napot / adott szó...,

Mennyi az értéke az adott szónak?

Látásvesztésem után több mint tíz évvel kezdtem el túrázni. Oka több mindenben kereshető, leginkább a leszorított élethelyzetben található meg. Az első túrára úgy mentünk el a vakvezetővel — csak látók vettek részt rajta — hogy a hátizsákosok közül nem ismertünk senkit sem: a túravezetővel előzetesen egyeztettünk az érkezésünkről. Kedves emléke a napnak, hogy amint gyülekeztünk a távolsági busz végállomáson, egy siket megszólított engem: — Ti is velünk jöttök? — alig értettem meg a mondókáját. Miután lassú szájmozgással és artikulálva igent feleltem rá, megkérdezte tőlem: — Mennyit látsz? — Amennyit akarok! — feleltem a sajátos mosolyom kíséretében. Ekkor egy nem várt fejlemény következett be: — Akkor én meg annyit hallok, amennyit akarok! — és mindketten értettük a másikat. Tény, hogy a túrán csak ő jött oda hozzánk segítőkész szándékkal: egyébként, ezt nem vártam el senkitől sem.

Szeptember helyett januárt írtunk már, és egy másik túracsapat programjait látogattuk ekkoriban: jóval szaporábban szedték a lábukat. Az egyik ismerősömnek —az erőpróbának számító természetjárás bűvöletében — elektronikus levélben megírtam, hogy ebben az évben kétezer kilométert szándékozom gyalogolni. Válaszában ezt sokallta. Utána számoltam a kiírt túrák száma és a jelzett távolság adatok alapján, és valóban, nem jött ki a kétezer — ettől még elszántabbá váltam!

Velem egy időben egy másik fickó is bejelentkezett a túracsapathoz: hamarosan kiderült, nála kívánság szerint lehet túrát rendelni — hazánkban az első GPS-t használók egyike lehetett. Kapóra jött a váratlan szerencse, nem beszélve róla, az egész országra kiterjedhettek a bakancskoptatások. Hetente kétszer keltünk útra — a hozzánk csatlakozókkal kiegészülve — és ötven kilométer lett az átlag. Május közepe táján elértük az ezer kilométert, szeptember végére pedig az év elején kitűzött célt. A rendszeressé váló és intenzívnek jellemezhető túrázás, erősen megkoptatta, a természetjárás iránt addig érzett felhőtlen vonzalmat. Viszont, úgy voltam vele, hogy az év végéig töretlen lendülettel folytatom a bakancskoptatást. December utolsó túrája a százötödik lett, és a célba megérkezés után véglegessé vált a távolság adat is: 2629 kilométer.

Nálam, az ominózus túra vállalása előtt is, meg utána is, fontos az adott szó hitelessége — még akkor is, ha annak esetleges elmaradását nem kéri számon tőlem senki sem.