149. ABSZURD – örök rejtély marad (1996)

Sokadik randira igyekeztem – az előzetes telefonbeszélgetés során érzékeltem a hölgy szokatlanul fura beszédjét – mintha nem lenne százas –, de mit veszíthetek – gondoltam. Kivételesen nem a ház előtt találkoztam vele, hanem a közeli aluljáróban. Odajött hozzám, és az első mondatai után visszaigazolódott – enyhén sérült lehet. Ekkor véglegesen eldőlt bennem a dolog, de mivel nem akartam megbántani, felajánlottam a margitszigeti séta lehetőségét.

A Zenélőkútnál szálltunk le a buszról – javaslatomra kézen fogva mentünk tovább. Kértem tőle, ha jobbra kanyarodik az út szóljon, mert arra gyalogolunk tovább. Elkezdődött az ismerkedés és egy idő után éreztem, jóval túl járhatunk a budai oldalra kivezető elágazásnál – megérzésem beigazolódott. Szép vagy nem, de alaposan felment bennem az a bizonyos pumpa – visszasétáltunk a bringóhintóig – onnan sima ügy volt.

Bár továbbra is feszült maradtam, arra figyeltem fel, hogy kőkeményen áll a hímvesszőm. Ez kellemetlenül érintett, mivel a viszonylag passzos hosszúnadrágon a kidudorodás helye könnyen észrevehető – ellene nem tehettem semmit sem. Mentünk, mentünk, de a hímtag állapota mit sem változott. Nem értettem a dolgot: a hátam közepére sem kívánom a hölgyet, de valamilyen ok miatt, a kézfogás által nemi gerjedelem állt be – eközben szexuálisan nem kívántam őt. A Margit híd közelében átsétáltunk a pesti oldalra: kezünk lágyan simult a másikéba. Már nem zavart a merev hímvessző – nem okozott fájdalmat –, az addigi feszültség szép lassan oldódni kezdett bennem. Mire visszaérkeztünk a buszmegállóba, kezdtem büszke lenni ágaskodó férfiasságom kitartására – másfél óra.

Otthon beindult a fantáziálás: ha ilyen hatása van a keze érintésének, vajon milyen lehetne vele az ágyban! Csak egy szavamba kerül, és akárhányszor megbizonyosodhatok felőle – kezdett izgatni a dolog. Sokat agyaltam rajta: bőven volt mellette érv, egy meg ellene. Ellene az szólt, hogy mivel hosszantartó kapcsolatot nem akarok kialakítani vele, ezért nem lenne becsületes dolog mézesmadzaggal hitegetni. Ám az is megfordult a fejemben, lehet, hogy egy-két pásztoróra még akkor is a kedvére lenne, ha utána kútba esne a kapcsolat. Lamentáltam, lamentáltam.

A margitszigeti séta után pár nappal később felhívott a lány. Ő ott folytatta volna, ahol elválásunkkor tartottunk. Újabb találkozót javasolt, melynek lehetőségét finoman elhárítottam – a fiatal nő szép arcú, formás alakú és jól öltözött volt – ezt édesanyám elmondásából tudom.