149. ABSZURD — örök rejtély marad (1996.)
Sokadik
randira igyekeztem — az előzetes telefonbeszélgetés során érzékeltem a hölgy
szokatlanul fura beszédjét — mintha nem lenne százas — de mit veszíthetek —
gondoltam. Kivételesen nem a ház előtt találkoztam vele, hanem a közeli
aluljáróban. Odajött hozzám, és az első mondatai után visszaigazolódott —
enyhén sérült lehet. Ekkor véglegesen eldőlt bennem a dolog, de mivel nem
akartam megbántani, felajánlottam a margitszigeti séta lehetőségét.
A
Zenélőkútnál szálltunk le a buszról — javaslatomra kézen fogva mentünk tovább.
Kértem tőle, ha jobbra kanyarodik az út szóljon, mert
arra gyalogolunk tovább. Elkezdődött az ismerkedés és egy idő után éreztem,
jóval túl járhatunk a budai oldalra kivezető
elágazásnál — megérzésem beigazolódott. Szép vagy nem, de alaposan felment
bennem az a bizonyos pumpa — visszasétáltunk a bringóhintóig — onnan sima ügy
volt.
Bár
továbbra is feszült maradtam, arra figyeltem fel, hogy kőkeményen áll a
hímvesszőm. Ez kellemetlenül érintett, mivel a viszonylag passzos
hosszúnadrágon a kidudorodás helye könnyen észrevehető — ellene nem tehettem
semmit sem. Mentünk, mentünk, de a hímtag állapota mit sem változott. Nem
értettem a dolgot: a hátam közepére sem kívánom a hölgyet, de valamilyen ok
miatt, a kézfogás által nemi gerjedelem állt be — eközben szexuálisan nem
kívántam őt. A Margit híd közelében átsétáltunk a pesti oldalra: kezünk lágyan
simult a másikéba. Már nem zavart a merev hímvessző — nem okozott fájdalmat —
az addigi feszültség szép lassan oldódni kezdett bennem. Mire visszaérkeztünk a
buszmegállóba, kezdtem büszke lenni ágaskodó férfiasságom kitartására — másfél
óra.
Otthon
beindult a fantáziálás: ha ilyen hatása van a keze érintésének, vajon milyen
lehetne vele az ágyban! Csak egy szavamba kerül és akárhányszor
megbizonyosodhatok felőle — kezdett izgatni a dolog. Sokat agyaltam rajta:
bőven volt mellette érv, egy meg ellene. Ellene az szólt, hogy mivel
hosszantartó kapcsolatot nem akarok kialakítani vele, ezért nem lenne
becsületes dolog mézesmadzaggal hitegetni. Ám az is megfordult a fejemben,
lehet, hogy egy-két pásztoróra még akkor is a kedvére lenne, ha utána kútba
esne a kapcsolat. Lamentáltam, lamentáltam.
A margitszigeti séta után
pár nappal később felhívott a lány. Ő ott folytatta volna, ahol elválásunkkor
tartottunk. Újabb találkozót javasolt, melynek lehetőségét finoman elhárítottam
— a fiatal nő szép arcú, formás alakú és jól öltözött volt — ezt édesanyám
elmondásából tudom.