A bolygók törvénye

Vonz és taszít

a lelkem téged;

kétség s a hit

fagyaszt és éget.

Ekliptikámat

metszetted egyszer

késő a bánat:

már nem menekszel-

Szilaj röptödre

hámot vetettem;

együtt pörögve

száguldunk ketten.

Táguló körök

pályáján keringsz

a bolygók örök

törvénye szerint.

Ha távolodnánk,

én visszahúzlak,

ne közelgj hozzám,

mert összezúzlak.

A közelemben

jeged felolvad,

de meg se rezzensz,

ahogy távol vagy.

Nap-úri kényem

gömbbé gyúr össze,

valód tűz-lényem

fényben fürössze.

Taszítás, vonzás

szab célt utadnak;

hiába vonz más

nem és nem adlak!

Járjuk utunkat

együtt kerengve.

s futunk, futunk csak

a Végtelenbe.

S tán túl a Végén

évmilljók mulva

eljön a vég ránk:

egymásba hullva,

két bolond bolygó

szépen elenyész;

"szeretni oly jó" -

ennyi az egész.

Reánk a Kozmosz

gyászfátyolt borit,

testünk kihűlt s most

holt meteorit.

Senki se tudja:

voltam, s hogy voltál;

ez a lét útja:

hűlt testünk szolgál

matériául

egy égitestnek,

amelyből száz új

bolygók születnek.

- Budapest, 1960. szeptember 4.