Nekrológ
Volt egyszer egy Ezer arc klub
Az Ezer arc klub előzménye egy a 2006 tavaszán két alkalommal megvalósult irodalmi klub volt, de a témaváltás szükségszerűségére hamar ráébredtem. Nyúlfarknyi gondolkodási- és szervezési idő után 2006 októberében indult útjára a párbeszéden alapuló programsorozat a Vakok Állami Intézetében. Két oka is volt a helyszínnek: részint az ingyenesen megkapott terem, másrészt pedig az itt lakók közelsége — ez utóbbi számítás nem jött be.
Külön kihangsúlyozandó a „párbeszéd” fontossága, mert tapasztalatom szerint csak csekély számú ember képes valódi párbeszédet folytatni. A kérdezés és vele a beszélgetés lehetőségének megteremtése belülről fakadó igényem volt. Fontos alappillérévé vált az „egy klubra két vendég” meghívása is: ha lúd, legyen kövér!
A bő tizenegy év alatt többször is kicserélődött a közönség. Legtöbben a „halál”-al összefüggő témákra jöttek el, szám szerint negyvenöten. Ellenpéldának álljon itt a magyar irodalom program, amelynek szeptemberi évadindító klubja nulla közönséget vonzott. A két vendég nem lepődött meg ezen különösebben, mert egybecsengően elmondták: Tisztában vagyunk az iránta való minimális érdeklődéssel. Ettől függetlenül tartalmas párbeszédet folytattunk. Továbbra is maradva a vendégeknél. Akadt olyan téma, amely előzetesen alaposan felcsigázott, de az előadás hanyagolhatóra sikeredett. Akadt ellenpélda is! Nem tűnt érdekfeszítőnek a program, de a vendég magával ragadó szakmaisága lebilincselő volt. A klub programjára kerülő témákat jellemzően én találtam ki, de tíz-húsz alkalommal a közönség rendelt. Mindösszesen két témakör nem kerülhetett terítékre rajta: az aktuálpolitika és a hitbéli vallás.
2017 szeptemberében úgy gondoltam még, hogy 2018 áprilisában lesz a záróakkord, kissé később pedig januárt tűztem ki célnak erre. . November végén nem várt családi esemény következett be, amely nem tette lehetővé, sem a decemberi, sem a januári klubok megtartását.
Így utólag elmondhatom a programsorozatról, hogy beváltotta a hozzá fűzött előzetes reményeket a magam részéről, azt viszont kissé sajnálom, hogy hosszabb távon nem sikerült nagyobb számú közönséget bevonzani rá. Viszont az összes klubról hangfelvétel készült — köszönet érte az erre felkért Oláh Tamásnak — és így a több mint kettőszáz beszélgetés bármikor visszahallgatható:
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a száznégy klub összes vendégének, a klubon megjelent közönségnek és az interneten velünk tartóknak a közös gondolkodásért!
Budapest, 2018. január 3.
Minden jót:
E-mail: